HATÁROK ÉS SZABADSÁG – 3 napos önismereti pszichotábor
- Időpont: 2025. szeptember 5–6–7. (péntek–vasárnap)
- Helyszín: Duna Relax Hotel, Ráckeve
- Időtartam: 3 teljes nap, péntek reggeltől vasárnap délutánig
- Téma: Határok meghúzása, autonómia és megújulás
Mi történik, ha túl mereven tartjuk a határainkat? Vagy ha éppen egyáltalán nincsenek? Hogyan lehet a szabadságot úgy megélni, hogy közben megőrizzük önazonosságunkat? Ez a kapu a megújuláshoz, és a mélyebb értelemben megélt szabadsághoz.
A Határok és Szabadság pszichotábor egy háromnapos önismereti program, ahol:
✔️ megértheted, hogyan alakultak ki a határaid,
✔️ megtanulhatod, hogyan képviseld őket egészséges módon,
✔️ és felfedezheted, milyen lehetőségek nyílnak meg, ha tudatosan dolgozol velük.
A program során gyakorlati önismereti feladatok, mély beszélgetések és interaktív workshopok segítenek abban, hogy közelebb kerülj önmagadhoz. Meghívott szakemberek különböző szemszögekből vezetnek be a határok és a szabadság témájába, legyen szó pszichológiáról, testtudatról vagy művészeti megközelítésekről.
---
Kinek ajánljuk?
Annak, aki szeretné tisztábban látni saját működését, érteni a kapcsolatait formáló belső mintákat, és nyitott arra, hogy tudatosabban, szabadabban alakítsa az életét.
- Mire számíthatsz?
- saját élményű gyakorlatok
- dramatikus és művészeti elemek
- interaktív workshopok
- meghívott vendégelőadók
---
Részvételi díj:
A szakmai program részvételi díja: 120.000 Ft, amely tartalmazza a teljes háromnapos pszichotábor önismereti programját.
Szálláslehetőségek (2 éjszakára, reggelivel és idegenforgalmi adóval):
Egyágyas elhelyezés: 53.000 Ft + 2 x 500 Ft IFA
Két- vagy háromágyas elhelyezés: 35.000 Ft + 2 x 500 Ft IFA
Étkezési opciók (választható):
Ebéd:
– Kétfogásos menü: 6.490 Ft / étkezés
– Háromfogásos menü: 7.690 Ft / étkezés
Vacsora:
– Büféasztalos vacsora: 8.990 Ft / alkalom
Italcsomag külön igényelhető.
Ha szeretnél többet megtudni a programról és szakmai hátteréről, írj nekünk üzenetet, vagy olvashatsz minderről bővebben az ajánlónk alatt!
Ha szakemberként, vendégként vagy előadóként csatlakoznál hozzánk, keress minket bátran az együttműködés részleteiért!
Szalay Álmos pszichológus, programvezető
+36305703527
Kis Kata programkoordinátor
+36303395311
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Hosszabb háttéranyag
A Határok és Szabadság című háromnapos pszichotábor középpontjában az a kérdés áll, hogyan tudjuk egyszerre védeni önazonosságunkat, s ez miként vezet el a megújuláshoz és a szabadság egy mélyebb, rétegzettebb megéléséhez. A határok – legyenek azok belső vagy külső, tudatosan kijelölt vagy rejtetten működő – alapvető szerepet játszanak életünkben. Gyermekkorunktól kezdve tanuljuk, hol a „megengedett” és a „tiltott” határa, mit jelent alkalmazkodni, mi az, ami még „belefér”, és mi az, ami már túl sok. Ezek a tapasztalatok idővel beépülnek belső működésünkbe, és gyakran anélkül irányítanak minket, hogy tudatosítanánk őket. Olyan emberekkel szemben, akik felnőtt korunkban sok-sok áttételen keresztül szüleinket, tanárainkat, egykori referenciaszemélyeinket képviselik: a munkahely, a főnök, a házastárs vagy partner, a szülők vagy a partnerünk szülei – vagy éppen saját gyermekünk.
A pszichológiai értelemben vett határok arra szolgálnak, hogy megkülönböztessenek minket másoktól – én vagyok én, és te vagy te. Az egészséges határ nem elválaszt, hanem keretez. Megmutatja, hol kezdődöm én, mit vállalok, mire vagyok nyitott, és hol húzom meg a vonalat. A nem megfelelően működő határok – akár túlzottan merevek, akár túlságosan átjárhatóak – gyakran vezetnek szorongáshoz, kiégéshez, párkapcsolati nehézségekhez vagy identitásbeli elbizonytalanodáshoz.
Ugyanakkor a szabadság iránti vágy egyetemes emberi törekvés, és sosem értelmezhető a határokon kívül vagy azok nélkül: a belső autonómia, a döntésképesség, a felelősségvállalás mind a szabadság gyakorlásának kulcsai. Az önismereti munka során az a célunk, hogy feltérképezzük a saját működésünket irányító, sokszor rejtetten működő határainkat, és lehetőséget kapjunk azok újragondolására. Ehhez kapcsolódik a megújulás kérdése is: vajon képesek vagyunk-e kilépni azokból a keretekből, amelyek már nem szolgálnak minket, és képesek vagyunk-e egy új, rugalmasabb, szabadabb életformát kialakítani?
A tábor három napja ennek az útnak a megtételére hív. A program során különböző önismereti gyakorlatok, pszichológiai szemléletű műhelymunkák, művészetterápiás és élményalapú, testorientált eszközök segítik a résztvevőket abban, hogy kapcsolatba kerüljenek saját határaikkal – azokkal, amelyeket tudatosan tartanak, és azokkal is, amelyek öntudatlanul szabályozzák az életüket. Kiemelt figyelmet fordítunk az asszertív kommunikációra, a komfortzóna tágításának lehetőségeire, és azokra az élményekre, amelyek a szabadság megélésével vagy épp annak hiányával kapcsolatosak.
A tábor nem terápiás csoport, de a pszichológiai mélység és a biztonságos közeg lehetőséget ad arra, hogy mindenki a saját tempójában, a saját kérdései mentén dolgozhasson. A résztvevőket facilitátorok, meghívott szakemberek – pszichológusok vagy más segítő szakmák képviselői – is támogatják abban, hogy elmélyíthessék a belső munkát.
A cél nem a teljes átalakulás három nap alatt, hanem a tudatosítás, az elmozdulás és egy újfajta belső tér kialakítása, amelyben jobban érezzük magunkat, és amelyben képesek vagyunk nemet mondani, dönteni, engedni, kérni, mozdulni – és megpihenni. A cél: növelni rálátásunkat és egy lépéssel közelebb kerülni gubancaink feloldásához.
Ez a tábor a szabadság és a határok közötti feszültségben nem választásra buzdít, hanem arra, hogy megtanuljunk élni e kettő dinamikájában – tudatosabban, nyitottabban, és önmagunkhoz hűbben.
Tudományos háttér
Az ember pszichés jólétének, megújulásának és a pszichés határok megfelelő kijelölésének összefüggése számos elméleti modellben és empirikus kutatásban is megjelenik. A pszichés határok – mint az egyén lelki, érzelmi és kognitív (gondolkodással kapcsolatos, mentális) területeinek elkülönítése – lényeges szerepet játszanak abban, hogy az egyén hogyan képes fenntartani és fejleszteni saját jólétét, miközben alkalmazkodik a környezeti kihívásokhoz és személyes átalakulásokhoz (Šakan et al., 2020). Šakan néhány évvel ezelőtti tanulmánya célul tűzte ki annak elemzését, miként szolgálnak a jól meghatározott pszichés határok az önfenntartás, az autonómia és a személyes növekedés elősegítésében, amelyek kulcsfontosságúak a megújulás folyamatában (Fava & Tomba, 2009).
Az öndetermináció elmélete (Self-Determination Theory) szerint az autonómia, a kompetencia és a társas kapcsolatok az a három alapvető pszichológiai szükséglet, amely meghatározó tényező egy egészséges felnőtt pszichológiai jóllétének szempontjából (Martos & Sallay, 2017). A határok meghúzása egyrészt erősíti az autonómia érzését, mivel az egyén képes meghatározni, mely területeket tartja elérhetetlennek a külső befolyások alól, így megőrizve egyéni integritását; másrészt elősegíti az önismeret fejlődését. Ezen belső struktúrák kialakítása lehetővé teszi az egyén számára, hogy tudatosan szakítson meg olyan destruktív mintázatokat, amelyek akadályozzák a megújulást, így támogatva a személyes fejlődést és ellenállóképességét (Fava & Tomba, 2009).
A pszichés határok nem csupán az individualizálódás (önállósodás vagy egyénné válás), hanem a pozitív érzelmi állapotok és az életcélok elérésének feltételei között is közvetlen kapcsolatot találunk. Az olyan modellek, mint Ryff eudaimonikus jóléti modellje, rámutatnak, hogy olyan dimenziók – mint a környezeti uralom, az önelfogadás, a személyes fejlődés és a célorientáltság – összefonódnak az egyén határok kezelési stratégiáival, és előmozdítják a megújulás folyamatát, ezzel együtt a pszichológiai jólétet (Ryff, 2013). Az ilyen értelemben vett határmeghúzás lehetővé teszi, hogy a személy képes legyen átstrukturálni életét, reagálni a változásokra, valamint meghatározni, mely kapcsolatok és kötelezettségek szolgálják leginkább egyéni növekedését (Lyubomirsky et al., 2005).
Ezen túlmenően, a pszichoterápiás beavatkozások is hangsúlyozzák a határok kijelölésének fontosságát a pszichés megújulásban. A jóléti terápiás megközelítések célja, hogy segítsenek az egyénnek felismerni és aktivizálni saját belső erőforrásait, miközben megtanulják, miként szabhatnak meg egészséges, adaptív határokat a külső és belső elvárások között. Ezen módszerek során a terapeuták támogatást nyújtanak abban, hogy az egyén megtapasztalja, hogyan lehet a határértékek megfelelő meghúzásával csökkenteni a stresszt és növelni az önhatékonyságot, hozzájárulva a hosszútávú pszichológiai stabilitáshoz (Fava & Tomba, 2009).
Végső soron a pszichés határok kérdése szoros párhuzamba állítható a megújulás és a pszichológiai jólét elérésével, mivel a tudatos határmeghúzás hozzájárul az egyén önismeretének, autonómiájának és személyes növekedésének támogatásához. Az ilyen megközelítés elősegíti az egyén számára, hogy képes legyen azonosítani a személyes fejlődést gátló tényezőket, ezáltal konstruktívan átalakulni a változó életkörülmények közepette. A határok meghúzásával megteremtett belső struktúrák és szabályok alapvető feltételei a pszichés megújulásnak, amelyek révén az egyén nem csupán túlél, hanem virágzik a modern élet számos kihívása közepette.
A belső szabadság – az autonóm döntéshozatal képessége, az élet feletti pszichés kontroll és irányítás megélése – szintén meghatározó szerepet játszik a megújulás folyamatában. Az önirányítás élménye nemcsak az identitás fejlődésével, hanem a pszichés jólét alakulásával is szorosan összefügg. Rafael és munkatársai (2015) kutatásai rámutattak arra, hogy a belső szabadság élményét például jelentősen befolyásolja az úgynevezett egészségkontrollhit, azaz az a meggyőződés, hogy az egyén képes hatással lenni saját testi-lelki állapotára, döntéseire és életvezetésére.
Egyéni szinten a kontrollérzet és az érzelmi szabályozás képessége kulcstényezők a megújulás útján. A kutatás szerint azoknál az egyéneknél, akiknél alacsony ez a kontrollélmény, nagyobb arányban fordulnak elő szorongásos és depresszív tünetek, míg a stabil kontrollhit és az önhatékonyság érzése védőfaktorként működik a mentális nehézségekkel szemben. Ez alátámasztja, hogy a pszichés megújulás egyik alappillére a tudatos kontrollfejlesztés, az érzelmi intelligencia erősítése és a belső szabadság gyakorlása.
A megújulás pszichológiai mechanizmusai közé tartozik az a folyamat is, amelyben az egyén felismeri és átalakítja azokat a gondolati és viselkedési mintázatokat, amelyek akadályozzák a fejlődést. A kontrollérzet megerősítése lehetővé teszi, hogy a személy ne passzívan elszenvedője legyen a változásoknak, hanem aktív alakítója saját életútjának. E belső szabadság gyakorlása során válik képessé arra, hogy a megújulás ne csupán alkalmazkodást, hanem fejlődést és kiteljesedést jelentsen.
A modern pszichológiai intervenciók – legyen szó terápiáról, coachingról vagy élményalapú módszerekről – egyre nagyobb hangsúlyt helyeznek az egyén belső erőforrásainak aktivizálására. Ezen eszközök célja nem csupán a tünetcsökkentés, hanem egy olyan stabil pszichés bázis megteremtése, amely lehetővé teszi az élet újraértelmezését és a belső szabadság gyakorlását. Rafaelék eredményei alapján tehát kijelenthető: a pszichés jólét fenntartása és a megújulás képessége elválaszthatatlan az önhatékonyság, az egészséges kontrollélmény és az autonóm életvezetés fejlesztésétől.
Felhasznált szakirodalom:
- Fava, Giovanni – Tomba, Elena (2009): Increasing psychological well-being and resilience by psychotherapeutic methods (A pszichológiai jóllét és a reziliencia növelése pszichoterápiás módszerekkel). Journal of Personality, 77(6), 1903–1934.
- Frankó Lilla – Erdélyi Anna – Dúll Andrea (2024): A munkaterek használatának átalakulása a megosztott munkaállomásos rendszer bevezetésével. Magyar Pszichológiai Szemle, 78(4), 513–535.
- Herceg Anna – Szabó Péter (2022): Az abszolút hallás: áldás vagy átok? Magyar Pszichológiai Szemle, 77(2), 271–290.
- Józsa Tamás – Túry Ferenc (2022): Asthma bronchialéban szenvedő gyermekek közösségimédia-használata. Orvosi Hetilap, 163(15), 593–598.
- Klajkó Dóra – Kázmér-Mayer Sarolta – Fejes Nóra – Csapó Gergely – Bakurecz Barbara – Czibor Angelika (2021): Tehetség a munkahelyen 2. A tehetségmenedzsment gyakorlati szempontjai. Magyar Pszichológiai Szemle, 76(2), 455–476.
- Lyubomirsky, Sonja – Sheldon, Kennon – Schkade, David (2005): Pursuing happiness: the architecture of sustainable change (A boldogság keresése: a fenntartható változás architektúrája). Review of General Psychology, 9(2), 111–131.
- Martos Tamás – Sallay Viola (2017): Self-Determination Theory and the Emerging Fields of Relationship Science and Niche Construction Theory (Az önmeghatározás elmélete és új kapcsolódó kutatási irányai). European Journal of Mental Health, 12(1), cikk 5.
- Papp Zsuzsanna (2021): Krónikus beteg gyermeket nevelő családok pszichoszociális intervenciójáról – terápiás rekreációs táborok. IME – Az Egészségügyi Vezetők Szaklapja, 20(2), 21–27.
- Rafael, B., Thege, B., Kovács, P., & Balog, P. (2015). Szorongás, depresszió, egészségkontrollhit és az egészség-magatartással való kapcsolatuk ischaemiás szívbetegek körében. Orvosi Hetilap, 156(20), 813-822.
- Ropolyi László (2023): Filozófia, természetfilozófia és természettudomány. Kaleidoscope History, 13(27), 197–210.
- Ryff, Carol D. (2013): Psychological well-being revisited: advances in the science and practice of eudaimonia (A pszichológiai jóllét újragondolása: előrelépések az eudaimónia tudományában és gyakorlatában). Psychotherapy and Psychosomatics, 83(1), 10–28.
- Šakan, Dražen – Žuljević, Dragan – Rokvić, Nemanja (2020): The role of basic psychological needs in well-being during the COVID-19 outbreak: a self-determination theory perspective (Az alapvető pszichológiai szükségletek szerepe a jóllétben a COVID-19-járvány idején: az önmeghatározás elméletének perspektívájából). Frontiers in Public Health, 8.
- Simó Ferenc (2020): Freudiana. Oxipo, 2(4), 59–68.
- Szabó Zoltán – Hidegh Anna – Bokor Attila – Fertetics Mandy (2010): Karrierváltók Magyarországon – a karrierváltás folyamata. Vezetéstudomány / Budapest Management Review, 41(2), 18–22.
Komment írása