Testedzésfüggőség: amikor túl sok a sport

A fogyasztói társadalom elvárása a egyes ember felé, hogy tökéletesen teljesítsen, szép, és egészséges legyen. Ennek az elvárásnak megfelelni kemény munka árán lehet, aminek egyik útja a fitness – wellness iparág kialakulását hozta magával. Ez az új irány egyre többek életét, valamint az emberi kapcsolatok átalakulását is okozza. Változást tapasztalhatunk a közösségi rendszerek tekintetében is.
 
A fizikai jóllét, valamint fejlődés, nem elképzelhető a lelki egészség megléte nélkül. A harmonikus életvitel elengedhetetlen feltétele e kettő egyensúlya, harmóniája. Magyarországon még gyermekcipőben jár a pszichológusok jelenléte a sport, fitness területén. Ilyen irányú segítségre egyelőre csak a profi versenyzők körében van kereslet, illetve lehetőség. Ez utóbbi tény azért is fontos, mivel egyre gyakrabban tapasztalhatjuk, hogy a testedzésnek egészségkárosító következménye is lehet.

A testedzésfüggőség (exercise dependence, ED), olyan kórforma, melyben túlzott mértékű sporttevékenység jellemzi a személyt. Komolyabb érdeklődés a téma iránt az elmúlt években indult, így több, a kényszeres testedzést mérő skálát alakítottak ki, valamint ehhez kötődően egyre több külföldi vizsgálat is megjelent. Korábban vizsgálták a futók, súlyemelők, táncosok körében megjelenő függőséget, ami a sporttal kapcsolatban jelent meg körükben. Később ezeket a tapasztalatokat is összegezve alakították ki a testedzésfüggőség fogalmát, mely egységben kezeli a különböző mozgásformákat.

A zavart a személy túlzott sport aktivitása jellemzi, mely káros hatással van mind önmagára – testi- és lelki szinten is, mind társas életére, iskolai/munkahelyi teljesítményére. A testedzésfüggőség szoros együtt járást mutat az evészavarokkal.
A sportolás iránti túlzott elköteleződést a viselkedéses függőségek között vizsgálhatjuk.  Jellemzői között is ezeket a tüneteket találjuk (Hausenblas és Symons Downs, 2002.

• Megvonás: mely jelentkezhet a megvonásos tünetekben (pl. idegesség, kimerültség), vagy ugyanolyan mennyiségű edzés a tünetek enyhítése vagy elkerülése céljából.

• Folytonosság, folytatás: folytatódó sportolás, annak ellenére, hogy az fizikai vagy pszichés problémákat okoz vagy felerősíti azokat (pl. folytatódó futás csonttörés ellenére).

• Tolerancia: mely jelenti a megnövekedett testedzés mennyiségének szükségszerűségét, annak érdekében, hogy a személy elérje a kívánt hatást; vagy csökkent hatás, ha az edzés mennyisége nem változik.

• Kontrollvesztés, kontrollhiány: folyamatos vágy vagy sikertelen kísérletek az edzések csökkentésére, illetve kontrollálására.

• Idő: Az egyéb aktivitások megszervezésére fordított tetemes idő, hogy azok illeszkedjenek az edzési rutinhoz (pl. a vakáció, függ az edzéstől).

• Konfliktus, elhanyagolás: fontos szociális, foglalkozásbeli, valamint kikapcsolódáshoz kötődő aktivitások föladása vagy csökkentése az edzés miatt (pl. anyagi problémák a drága felszerelések, bérlet vásárlása miatt).

• Szándék, visszaesés: az edzés tovább tart, vagy intenzívebb, mint eredetileg tervezték.

Egy további jellemzőt is leírnak, a szalienciát vagy kiemelkedőséget. A fogalom a személy azon motivációjára utal, hogy a sport tevékenység, illetve annak végrehajtása életének központi vonása lesz. Ez áll érzelmei, gondolatai és viselkedése középpontjában. Amikor nem sportol, gondolatai akkor is újra, meg újra visszatérnek ide, és a következő alkalmat tervezgeti (Szabó és mtsai, 2010). Úgy gondolom, ez a kitétel segíthet a legjobban elkülöníteni a túlzásba vitt sportolást az elkötelezettségtől. Utóbbi kategóriába tartozók nyíltan és büszkén vállalják, hogy a mozgás fontos szerepet tölt be az életükben, de nem ez jelenti a központi gondolatot az életükben. Lehet, hogy lelkiismeret furdalást éreznek, ha kihagytak egy edzést, de ettől még nem omlik össze az életük, és egyéb feladataikra is tudnak koncentrálni.