Gyakran halljuk, tanítók, szülők körében különösen népszerű nézet, hogy mindenki tehetséges valamiben, csak meg kell találni, hogy miben. Bármennyire is pozitív hozzáállást tükröz ez a gondolat, be kell látnunk, hogy ez így nem igaz. Használjuk a tehetséges helyett az ügyes vagy a jó kifejezéseket, és rendben lesz a mondat. A tehetségnek a lényege ugyanis az átlagon felüliség, és ahogy elfogadjuk, hogy a testmagasságunk vagy a súlyunk is lehet átlag alatti, átlagos vagy épp átlag feletti, tudomásul kell venni, hogy nem rendelkezhet mindenki átlagon felüli képességekkel, még akkor sem, ha csak egyes részterületekre koncentrálnánk.
Az igazi tehetség adottság, s mint ilyen úgyis utat tör magának – állítják a tehetségkutató műsorok csodavárói, vagy nyugtatgatják magukat azok, akiknek nincs ötlete, energiája a tehetségfejlesztéssel foglalkozni, akik megelégszenek a szokásos keretek közötti oktatással. S valóban, néha gejzírként előtörhet például egy-egy felejthetetlen hang, de ne áltassuk magunkat, messze nem az a jellemző, hogy minden külső segítség nélkül el lehet jutni a nagy teljesítményekig. Az elkallódott, rejtett tehetségek számáról nincs statisztikai kimutatás.
Eddig már szóba került az átlagon felüliség, az adottság, a külső segítség. A tehetség fogalmának pontosabb leírásához használjuk a nemrég elhunyt orvos-genetikus, Czeizel Endre 2*4+1 faktoros tálentum modelljét. Az első faktor alkotja a genetikai, adottságbeli tényezőket. Négy fontos személyes tulajdonság egyidejű meglétének szükségességét hangsúlyozza a professzor: (1) az általános értelmesség mellett, (2) kreativitás, alkotóképesség is jellemzi a tehetséges embereket. Képesek, új utakon elindulni, másképp gondolkodni, szokatlan összefüggéseket meglátni. Van legalább egy (3) specifikus képességük, egy olyan terület, ahol kiemelkedően jó adottságokkal rendelkeznek, és ehhez járul még (4) a motiváltság, elszántság a teljesítmény elérésére, kitartás a gyakorlásban. A második faktor azt a négy külső, környezeti változót foglalja magába, mely segítheti vagy gátolhatja a tehetség kibontakozását. Elsőként a (1) család szerepét emeljük ki, nagyon sok előnnyel indul az, akit támogat, bíztat a családja. A család a tudatos iskolaválasztással a második elemre is hatással lehet. Sokszor az (2) iskolai környezetben tűnik fel a tehetség iránya, gyakori, hogy egy-egy jó pedagógus alapozza meg, indítja be a fejlődést. Nagyon fontos (3) a kortársak szerepe. Az ember társas lényként önmagát egy-egy csoporthoz viszonyítja. Ha nem talál olyan csoportra, mely értékként ismeri el azt, amire ő képes, ami neki fontos, vagy éppen még csúfolják is érte, strébernek tarják, az visszavetheti a teljesítményét, elveheti a kedvét a próbálkozásoktól. Hasonlóan ügyes társak esetleg versengésre, még jobb teljesítmény elérésére ösztönözhetik. A faktor utolsó eleme (4) a társadalmi közeg, amely találhatja fontosnak, támogatandónak a tehetséggondozást, vagy tehet lépéseket az uniformizálás irányába. Végül a plusz 1 faktorként a professzor a SORS-ot emeli ki, ezzel jelezvén, hogy egy-egy a sorsszerű találkozásnak, eseménynek, betegségnek önmagában is lehet olyan súlya, mely elindíthat egy kiemelkedő karriert, vagy megakadályozhatja a tehetség kibontakozását.
A kiemelkedő adottságra tekinthetünk áldásként, a fejlesztésbe fektetett idő és energia sok áldozatot követelt, de ha megszületik a kiemelkedő eredmény, siker koronázza a befektetést, akkor ismét az áldás kerekedik felül, az áldozatok eltörpülnek. Sportolóink ilyenkor átélhetik a győzelem mellett azt a jutalmat is, hogy egy egész ország áldja őket, hálás a teljesítményükért. De éppen a sportban törvényszerű az is, hogy győztes csak egy lehet. Jó lenne, ha sem maguk, sem a szurkolóik miatt nem kellene átokként megélni egy-egy vereséget.
Ria-Ria Hungária! Hajrá magyarok!
Komment írása