E-mögött számos pszichológiai folyamat húzódik meg, talán legfontosabb a kognitív disszonancia. Ez arra utal, hogy az ember elkerüli azokat a helyzeteket, melyekben disszonanciát kell, hogy átéljen. pl. a kedvence csapata szabálytalanságokkal nyert. Emiatt azokat az információkat, melyek ellentétesek az elvárásinkkal nem dolgozzuk fel, vagyis figyelmen kívül haddjuk. Tehát az elvárásink módosítják az eszelésünket.
A szurkolók másik jellemvonása, hogy a gyakran az ellenfél csapatát, illetve azok szurkolóit emberi mivoltukban lealacsonyítják. Ezt a pszichológiában infahumanizációnak hívják. Ennek vannak jól látható és hallható jelei pl. a játékosokat a származásuk alapján állati jelzőkkel látják el, legjobb példa: banánt dobnak be a pályára, ez az, amit nyílt rasszizmusként emleget a társadalom. Ekkor szokta a nemzetközi szövetség megbüntetni az adott csapatot és a büntetés képen a következő mecset zárt kapuk mögött kell lejátszaniuk.
Időnként előfordul, hogy legvehemensebb szurkolók identitás problémákkal is küzdenek. Ez arra utal, hogy nincsen egy biztos öntudatuk, illetve egy olyan csoport, ahova pozitív érzelmekkel kötődhetnének, emiatt választanak egy csapatot, ami egy fajta „családot” jelent számukra, valamint biztosítja a valahova tartozás érzését. Ennek következtében, ha úgy érzik veszélyben van a közösségük, vagy csak valaki negatív kritikával illeti azt, akkor mindent megtesznek azért, hogy azt megvédjék.
Összeségében, a szurkolás egy élvezetes tevékenység, viszont arra érdemes odafigyelni, hogy szurkoló társakon kívül is legyenek barátaink, illetve tartsuk meg a tiszteletet az ellenfél játékosai és drukkereivel szemben.
Hollósy-Vadász Gábor
pszichológus
Komment írása