Aronson (2008) szerint a filozófusok, költők évezredek óta írnak és gondolkodnak a szerelemről, de mindmáig a fogalomnak nem született mindenki által elfogadott definíciója. Ennek az egyik oka, hogy a szerelem szót számos érzés leírására használjuk, pl. kamaszkori szerelemre, vagy régóta együtt élő házastársak viszonyára. Az utóbbi időkben a szociálpszichológia is elkezdte vizsgálni a szerelem fogalmát, amivel kapcsolatban számos megállapítást tett.
Aronson (2008) szerint az első és talán legfontosabb kérdés, ki be fogunk beleszeretni. Ezt rengeteg tényező befolyásolja, ezek közül az egyik a közelség, vagyis azokba leszünk szerelmesek, akik földrajzi értelemben közel vanna hozzánk, pl. egymáshoz közeli iskolába jártak stb. A másik fontos tényező a hasonlóság, vagyis azokba leszünk szerelmesek, akik hasonlítanak ránk pl. kinézet, értékrend, személyiségjegyek alapján. (Ezeket a hasonlóságokat próbálják ki használni társkereső oldalak is, ezért van az, hogy néhány oldal esetében személyiségteszt kell kitölteni a regisztráció során.)
Aronson (2008) szerint a szerelemnek társdalom-lélektani értelemben két altípusát különböztethetjük meg, melyek: 1) szenvedélyes szerelem, ekkor előtérbe kerülnek a felfokozott érzelmek, a szexuális vágy, erőteljes igény, hogy a szeretett személlyel törődjünk. 2) élettársi szerelem, ami kevésbé heves. Erre jellemző a kölcsönös bizalom, kiszámíthatóság. Ez hosszú ideig tart és mélyebb, mint a szenvedélyes szerelem.
Aronson (2008) szerint a szerelem három építő elemből áll össze, melyeket szerelmi érzések háromszögének nevezünk. Ezek az elemek: az intimitás, a szenvedély és az elköteleződés. A szenvedély arra az izgalmi állapotra utal, amelyet a partnerek egymásból kiváltanak. Az elköteleződés két döntésből áll össze. A rövidtávú döntés során a pár tagjai eldöntik, hogy szeretik egymás, míg a hosszútávú során elhatározzák, hogy hosszútávon is együtt maradnak. A filmekben gyakran láthatjuk, hogy az ifjú pár a szenvedélyes szerelmi állapot során hozza meg azt a döntését, hogy összeházasodnak. Egyes esetekben a szenvedélyes szerelmi állapot annyira erős, hogy egyfajta módosult tudatállapotnak tekinthető, emiatt ez az állapot nem igazán tökéletes ahhoz, hogy ekkor hozzunk meg olyan fontos döntéseket, hogy kihez megyünk hozzá, kivel szeretnénk leélni a teljes életünket. Ha mind a három elem összekapcsolódik, vagyis az intimitás, a szenvedély és az elköteleződés, akkor beszélhetünk beteljesült szerelemről. Ha az egyik elem hiányzik, akkor a pár fejlődése megreked egy bizonyos szinten.
Hollósy-Vadász Gábor
Komment írása