A legnehezebb helyzet, amikor a családtag már észleli a problémát, de maga a szenvedélybeteg még nem. Ilyenkor azt szoktam javasolni, hogy a hozzátartozó próbálja felhívni a függőséggel küzdő figyelmét arra, hogy alkoholfogyasztása, drogfogyasztása vagy viselkedéses függősége (pl. játékszenvedély) túllépi a normális mértéket. Miből látszik ez? Abból, hogy függősége miatt az iskolában vagy a munkahelyén nem tud megfelelően teljesíteni, és ennek rendszeresen negatív következményei vannak. Ezenkívül párkapcsolati problémái alakulhatnak ki, egyes családtagjai, barátai elfordulhatnak tőle, ugyanakkor esetleg egyre több szenvedélybeteg barát veszi körül. Személyisége megváltozik, amit közvetlen környezete észlel: hangulatingadozások, dühkitörések fordulhatnak elő jellemzően. Fontos, hogy a hozzátartozó megértően próbálja szóba hozni ezeket az érintettnek, és a beteg józan állapotában, különben nem alakulhat ki konstruktív beszélgetés. Sokszor nehéz megértőnek és türelmesnek lenni, hiszen a hozzátartozó is szenved a kialakult helyzetben.
Ha sikerül elérni, hogy a szenvedélybeteg is problémásnak lássa függő viselkedését, akkor jöhet szóba a segítség kérdése. Van olyan szenvedélybeteg, aki magától is eljut oda, hogy külső segítségre van szüksége. Jellemzően azok, akiket már függőségük miatt sok veszteség ért: iskolai/ munkahelyi, párkapcsolati problémák alakultak ki, vagy barátokat veszítettek el.
A segítség érkezhet attól a hozzátartozótól, aki nem támadólag, hanem megértően tud viszonyulni a szenvedélybeteghez. Ez fontos kapaszkodó, csak az szokott problémát okozni, hogy a hozzátartozóra egy idő után nagy nyomás kezd nehezedni. Úgy érezheti, mindent megtesz, mégsem változik érdemben a helyzet. Ilyenkor a megértő attitűdje könnyen átválthat támadó, üldöző, számonkérő fellépésbe. Érthető, hiszen őt is megviseli a függő családtag viselkedése, valamint a saját sikertelensége, amikor segíteni próbál. Ezek miatt tanácsosabb professzionális segítséget is kérni.
De milyen szakemberhez is forduljanak? Amennyiben fizikai függőség és megvonási tünetek állnak fenn (pl. alkoholfüggőség, opiátfüggőség), vagy egyéb súlyos pszichiátriai probléma is kialakul (pl. paranoid pszichotikus állapot, ön- vagy közveszélyes viselkedés), először orvosi segítség szükséges addiktológus vagy pszichiáter szakorvostól. A tünetek súlyosságától függ, hogy a kezelés ambulánsan történik vagy fekvőbeteg osztályon (addiktológián vagy pszichiátrián). Ha a fizikai megvonás és/ vagy a súlyos pszichiátriai probléma megszűnt, illetve ha eredetileg is pszichés vagy viselkedéses függőség állt fenn kizárólag, akkor rendkívül hatékony a pszichoterápia, illetve a rehabilitáció. Szintén a tünetek súlyosságától, valamint a szenvedélybeteg élethelyzetétől függ, hogy ambuláns vagy osztályos kezelésre van-e szükség. Mindegyik esetében elérhető TB-támogatott (a páciensnek ingyenes) pszichoterápia, illetve magánrendelés, alapítványi intézmény.
Amennyiben ambuláns pszichoterápia elegendő, érdemes felkeresni egy pszichológust, klinikai szakpszichológust vagy pszichoterapeutát. Tanácsadást az aktuális helyzetre vonatkozóan addiktológiai konzultáns is nyújt.
Ezenkívül a hozzátartozónak is érdemes – a saját lelki egészsége érdekében – segítséget kérnie akár pszichológustól, akár egy önsegítő hozzátartozói csoportban.
Komment írása