Sok ember él át érzelmi vagy fizikai traumát élete során. Ezeket olykor megússzuk lényegtelen következményekkel, sokszor azonban az élmények hosszan megmaradnak, és kellemetlen tüneteket hagynak maguk után az emberben. Ilyen tünetek többek közt a nyomasztó emlékek és gondolatok, az éjszakai rémálmok és a folyamatos szorongás. A poszttraumás stressz betegség (PTSD) előző tünetei az egyén számára sokszor kezelhetetlen érzéshalmaz, hiszen ekkor egyes pszichofiziológiai mechanizmusok nem megfelelően működnek, viszont a PTSD magja hozzáférhető, és a tünetek kezelhetők.
A PTSD működésének megértése azzal kezdődik, hogy átlátjuk, hogy az agy hogyan reagál a stresszteli helyzetekre, pl. közeli hozzátartozó halálára, a családban történt erőszakra, a testi sérülésre vagy csonkolásra, a természeti katasztrófára. A stresszhelyzetektől bekapcsol az agy készenléti üzemmódja, majd a harc (fight), vagy menekülés (flight) vagy lefagyás (freeze) reakciója. A stresszre a hipotalamusz-hipofízis - mellékvesekéreg tengely reagál, és az autonóm idegrendszert hozza működésbe, és szabályozza a szívverést, a vérnyomást, az emésztést, és a légzést. A folyamat során stresszhormonok szabadulnak fel és felkészítik a szervezetet a védekezésre. A hosszabb távú eredmény az, hogy a stresszhormonok (kortizol) a bélműködést és a bélflórát (mikrobiom) negatívan befolyásolják, s így hatnak az immunrendszerre és az idegrendszerre. Így összességében egy stressz-kört kapunk, mely akár önfenntartóvá válhat, melyet nehéz megtörni.
A stresszhormonok még napokig kifejthetik a hatásukat a stresszkeltő eseményt követően, és a folyamatos szorongás eltolja az idegrendszer és a hormonrendszer nyugalmi állapotát egy kiegyensúlyozatlanabb állapot felé. A szerencsésebb személyek néhány nap vagy 1-2 hét alatt stabilizálódnak, és a tüneteik megszűnnek, azonban a komoly stresszt átélők egy részénél a tünetek állandósulhatnak. A genetikai érzékenység, a konstans stressz, a meglévő mentális betegségek, a társas támasz hiánya mind szerepet játszhatnak a tartós PTSD tünetek megjelenésében. A folyamat fenntartó oka valószínűleg az eltolódott készenléti állapot, melyben nem csak az ideg- és hormonrendszer, hanem a bélben élő szimbiota mikrobiom baktériumai is részt vesznek.
Mivel a PTSD során sok asszociatívan felébredő tünet jelenhet meg (pl. a grillparti füstje felébreszti a leégő házban rekedt személy emlékeit) a fő feladat a deszenzitizálás, hogy a traumakor átélt neuro-biokémiai élményeket és menekülési vagy küzdési reakciót ne indítsa újra a szervezet. Ehhez többoldalú megközelítésre van szükség, mely egyrészt a testterápiákat, másrészt speciális deszenzitizáló technikákat (pl. EMDR, rövid fóbia technika), továbbá családi transzgenerációs mintákkal való munkát tartalmaznak.
Komment írása