Gyakorlatilag, az emberi mivoltunkkal egy idős az elmebetegség, már történelmünk kezdetén megjelent. Később az ókorban már számtalan eposzban, verseben, színdaraban megjelent az őrült, vagy annak tarott személy, elég csak az Iliász arra jelenetére gondolni, amikor Kasszandra a faló behozatala ellen ágált. A trójaiak bolondnak tarották. Az azóta eltelt kb. 3000 évben rengeteg embert tartottak bolondnak, őrültnek, de mit is jelent ez a pszichológia szemszögéből nézve.
A köznapi értelemben őrültnek szokták nevezni azt, aki valamilyen nem evilági élményről számol be, pl. látomások, hallucinációk. De gyakran azokat is bolondnak tartják, akik a társadalmi konvenciókkal szemben cselekednek, vagyis valamilyen szempontból a deviánsak. Erre a legjobb példa a fentebb idézett Kasszandra esete. A pszichológia a betegség diagnózisok kiadása során nagyon nagy hangsúlyt helyez a korabeli társadalmi normára, az orvostudománnyal ellentétben sokkal kevésbé támaszkodik objektív adatokra. Ennek következtében lélektan a társadalmi normákkal ellentétes viselkedést gyakran patológiásnak tartja csak úgy, mint az utca embere. Pl. ha valaki vizuálisan gyakran újra-átél egy korábbi háborús traumát, azt megfelelő kritériumok teljesülése estén PTSD diagnózist kap. Ez azt kérdést veti fel: ha valaki egy olyan „valóságot” él át mely csak az ő számára létezik, vagy inkább csak az ő fejében figyelhető meg azt patológiásnak kell-e tekinteni, illetve szükséges-e gyógykezelni. Ez egy messzire vezető társalom és orvosfilozófiai kérdés, most nem is megyünk bele a témába.
A fő-különbség az utca embere és pszichológia között abban érthető tetten, hogy a lélektan, amikor valamit patológiának minősít, akkor azt tudományos bizonyítékokra alapozza, mely mögött rengeteg eset megfigyelés áll, illetve egy nagyon összetett diagnosztikai kritérium rendszer. Ezzel igyekszik a pszichológia elkerülni azt, hogy úgy mond „társadalmi különcöket” csak a sajátos meggyőződésük, eltérő életmódjuk stb. miatt őrültnek nyilvánítson. Peresze a diktatúrákban a diktátorok gyakran megpróbálják ellenfeleikre rásütni az őrült bélyeget, ez gyakran sikerül is nekik, mivel ebben a helyzetben a józanságot eldönteni kiválasztott pszichológus nem szakmai irányelveket követ.
Összeségében, az őrültség az emberi mivoltunkkal egyidős, számos művészeti alkotás foglalkozik a témával. Az utca embere is gyakran használja ezt a jelzőt viszont a pszichológia, mikor valakit mentálisan sérültnek nyilvánít, azt tudományos megfigyelésekre alapozza és igyekszik kizárni minden féle háttérérdeket.
Hollósy-Vadász Gábor
pszichológus
Komment írása