A Münchausen-kór egy rejtélyes és nehezen felismerhető betegség, nevét Karl Friedrich Hieronymus von Münchhausen báróról kapta, aki hírhedt volt nagyot mondásairól és hazugságairól. Az ilyen betegek fő tünetei, hogy hihető történeteket találnak ki magukról, főként a saját betegségükre vonatkozóan, mivel a fő céljuk, hogy magukra vonják az orvosok, kezelők figyelmét. Számukra a cél szentesíti az eszközt, így arra is képesek, hogy meghamisítsák a labor eredményeiket, vagy más vizsgálati eredményeket pl. cukrot kevernek a vizeletükbe, hogy cukorbetegeknek higgyék őket, vagy csak azért szednek bizonyos gyógyszereket, hogy félrevezető tüneteket tudjanak előidézni. Egyes estekben az öncsokitásra, sebzésre, és a méreg nyelésre is hajlandók. Gyakori jellemzőjük, hogy felkészültek az adott betegséggel kapcsolatban, ismerik a tüneteket, ez alapján nagy pontossággal tudnak következtetni arra, hogy mit akar hallani az orvos. További jellegzetességük, hogy gyakran olyan tüneteket produkálnak, amelyek alapján a sebészeti beavatkozás lenne indukált, ami könnyen félrevezetheti a kezelő orvost. A terápiával gyakran elégedetlenek, illetve sokszor az orvosi kezelés mellett újabb tüneteket produkálnak, valamint sok időt töltenek a különböző kórházakban. A fenitek alapján ezek a betegek rendkívül manipulatívak, ami megnehezíti a betegség diagnosztizálást.
A Münchausen-kór speciális megjelenési formája, amikor a beteg nem saját magának árt, hanem másoknak pl. a saját gyermekének. Általában a környezet a szülőt gondoskodónak tartja, aki mindent megtesz a gyermeke egészségért, már a legapróbb jelre is rohan vele az orvoshoz. A környezet legtöbbször nem is sejti, hogy a tüneteket a szülő idézi elő. Időnként feltűnik az egészségügyi dolgozóknak, hogy a kórházban fekvő gyermek állapota mindig akkor romlik, amikor a szülő meglátogatja.
A Münchausen-kórban szenvedők súlyos pszichés sérüléseket szenvedtek el a korábbi élettörténetük során pl. gyermekkori abúzus, közeli hozzátartozó halála stb. Általában kevés önbizalommal rendelkeznek, önbecsülésük alacsony. A gyógyításuk rendkívül nehéz, hiszen ők a betegséget keresik, és ahhoz a végletekig ragaszkodnak, így a valós betegséggel szembesítés csak óvatosan szabad, hogy megtörténjen. Fontos, hogy megértésék, amit tesznek rendkívül káros, illetve életveszélyes is lehet. Hosszútávon mindenképpen pszichoterápia javasolt, amit kiegészíthet a gyógyszeres kezelés pl. szorongás csökkentők, antidepresszánsok. Fontos, hogy a beteg találjon olyan kezelőt, akiben megbízik, illetve társas környezete tudja őt támogatni, segíteni.
Forrás: webbeteg.
Hollósy-Vadász Gábor
Komment írása