József Attilát sokáig szkizofrénnek hitték, azonban manapság már egyre elterjedtebb a nézet, miszerint az azóta széles ismertségre szert tett, borderline személyiségzavarban szenvedett. A kórkép ma már a laikusok körében is egyre ismertebbé válik, és olykor - a nárcisztikus személyiségzavarral egyetemben - indokolatlanul is rásütik bizonyos emberekre, amikor a diagnosztikus kritériumok első pillantásra teljesülni látszanak.
József Attila gyermekkorára, az átélt elhanyagolásra és a traumákra, illetve a felnőttkori kapcsolati működésére, a létrehozott dinamikáira rápillantva stabil lábakon állónak hat a borderline személyiségzavar diagnózis. Hogy pontosan miért, arról dr. Németh Attila (2000) ír igen részletesen a József Attila pszichiátriai betegségei című könyvében. Azonban most anélkül, hogy ebben részletesen elmerülnénk, annak egy markáns oldalát szeretném felvillantani, hogy felnőttként, amikor elkerült - leginkább pszichoanalitikus - kezelőihez, miért nem tudott rajta segíteni a terápia.
A rövid válasz erre a következő: azért, mert nem ismerték még abban az időben a borderline személyiségzavar diagnózist, és ennek megfelelően kezelni sem tudták. Ma már tudjuk, hogy a kórkép súlyos változataiban a hagyományos analitikus technikák (mellyel az 1930-as években József Attila kezelői is dolgoztak) nem célravezetők, sőt, ronthatják a beteg állapotát. A szokványos analitikus értelmezésekre a beteg értetlenül reagálhat, és a gyermekkori élmények feltárása önmagában nem segít. Ezeknél a pácienseknél Kernberg egy módosított analízist javasol, melyben nem a múlt feltárásán és annak értelmezésén, hanem a páciens-terapeuta kapcsolaton van a hangsúly. A terapeutának egy empatikus, megértő és érzelmileg elérhető környezetet kell teremtenie a páciense számára, mely képes pótolni a szülői diszfunkciókat. Ily módon, ideiglenesen anyai szerepbe helyezkedve, a sérült anya-gyermek kapcsolatról nyújt korrektív emocionális élményt a terapeuta. Ezek a keretek alkalmat teremtenek többek között a drámai gyorsasággal változó, nagyon intenzív és instabil reakciók kordában tartására és megfelelő kezelésére is (Kuritárné 2004).
Ezt felvázolva érthető meg, miért nem boldogult például Gyömrői Edit sem József Attilával. Az analitikus ugyanis – korának pszichoanalitikus előírásait követve – nem vette fel a költő által ráosztott anyaszerepet. Az ő feladata csak a múlt tudatosítása és értelmezése volt (Valachi 2005). Amikor József Attila az anya-gyermek kapcsolat élte újra a terápiában, s ennek megfelelő érzelmi viszonyulásai és elvárásai támadtak Gyömrői Edittel szemben, tulajdonképpen azt követelte, aminek kielégítése Kernberg módosított analízise szerint nélkülözhetetlen a borderline személyiségzavar gyógyításában. Az analitikus azonban a maga korában, a pszichoanalízis akkor uralkodó tanai szerint ezt nem adhatta meg. A költő ezt kíméletlenül fel is rótta neki, a Nagyon fáj utolsó soraival: „Hallja, míg él. / Azt tagadta meg, amit ér. / Elvonta puszta kénye végett / kívül-belől / menekülő élő elől / a legutolsó menedéket.” (JAÖV 390. o.)
Ma vajon milyen reményekkel indulhatnánk József Attila terápiájában? Az elmondható, hogy a pszichoanalitikus terápiákkal egyetemben sok más terápiás irányzat is óriási fejlődésen ment keresztül az azóta eltelt nyolcvan évben, és új módszerek születtek a személyiségzavarok kezelésében. A pszichiátriai gyógyszerek is sokkal hatékonyabbak, mint akkor voltak, és a borderline szindróma esetében sokszor indokolt a pszichoterápiás és a gyógyszeres kezelés ötvözése. A gyógyszerek többek között abban segítenek egy borderline embernek, hogy azt a nagyon intenzív és szélsőséges érzelmi vihart, ami folyamatosan dél a lelkében, csillapítják, ezáltal könnyebbé teszik számára a pszichoterápiás helyzetet, hiszen egy kevésbé irritált, fókuszáltabb, jobban funkcionáló állapotban könnyebb önmagáról és a kapcsolatainkról gondolkodni, arra reflektálni (Gabbard 2016). Ezzel együtt azt nem túlzás állítani, hogy könnyű dolga a legtapasztaltabb pszichoterapeutáknak sem lenne József Attilával, ugyanakkor az öngyilkosság megelőzésében jobb esélyekkel indulnának.
Hivatkozott irodalom:
Gabbard, G. O. (2016). A pszichodinamikus pszichiátria tankönyve. Oriold és Társai, Budapest.
József Attila összes versei (1955). Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest.
Kuritárné, Sz. I. (2014): Aki kétszer teremtette meg önmagát ─ borderline férfibeteg terápiája. In: Bagdy E., Safir E. (szerk): Klinikai pszichológiai esettanulmányok. Animula, Budapest.
Németh, A. (2000). József Attila pszichiátriai betegségei. Filum, Budapest.
Valachi. A. (2005). „Irgalom, édesanyám... ”A lélekelemző József Attila nyomában. Háttér, Budapest.
Komment írása