A traumának többféle kiváltó oka is lehet. Okozhatják imperszonális (személytelen) stresszorok, mint például a háború, egy természeti katasztrófa, baleset, terrorcselekmény. Ezen túlmenően kiválthatja a személyre irányuló, bántó cselekedet is, családon belüli erőszak, érzelmi elhanyagolás, illetve beszélhetünk még kapcsolati, kötődési traumákról.
Létezik olyan megközelítés is, mely alapján megkülönböztethetünk strukturális, történelmi és individuális traumát. A strukturális trauma kategóriájába olyan események tartoznak, melyeken mindnyájan keresztülmegyünk, s melyek a tudattalanunkban vannak. Ide sorolható például a születési trauma és az ödipális konfliktus. „A történelmi trauma az, amikor egy – gyakran szimbolikus – közösség, például egy nemzet él át valamilyen, a kollektív pszichét érintő, feldolgozhatatlan élményt, háborút, forradalmat, népirtást”. /Stőhr Lóránt/ Individuális traumáról akkor beszélünk, ha a traumatikus esemény személyes. „Amikor az egyénnel történtek fizikai és pszichikai sérelmek, bűntények, gyerekkori abúzusok stb”. /Stőhr Lóránt/.
Vannak olyan traumák, melyek a fenti felosztás alapján több helyre is besorolhatóak. Az ilyen jellegű trauma tulajdonképpen az egyént éri, azonban azáltal, hogy az egyének együtt éli meg a mindannyiukat érintő csapást, a traumák együttes élménnyé fonódnak össze és ez által a személyes trauma kollektívvá válik. A holokauszt például, melynek célja a zsidóság, mint nép megsemmisítése és az egyes ember identitásának szétzúzása volt, személyes és történelmi trauma is egyben. A kollektív trauma valamilyen, a közösséget érintő, nemzeti, etnikai vagy kulturális sérelem, mely meghatározza a csoport társadalmi identitását. Ez utóbbi kiváltképp akkor teljesül, ha a sérelem identitásuk megkérdőjelezésére vagy megsemmisítésére irányul. A trauma alapja ilyen esetben a kollektív identitás és a kollektív emlékezet.
www.pszichologiai-tanacsadas.hu
Komment írása