Napjainkban nagyon sokféle pszichoterápiás módszer létezik, amik különböznek elméleti hátterükben, emberképükben, technikai felépítésükben és eszköztárukban. Sokszor nehéz kiválasztani, milyen módszerben képzett terapeutát keressünk fel. A különböző módszerek egyike sem jobb a másiknál, megfelelően alkalmazva mindegyik hatékony segítséget nyújthat. Vannak azonban közös jellemzők, amik megkülönböztetik a jó terápiát a rossztól. A felszíni, módszerbeli sokszínűség ellenére a szakszerűen végzett pszichoterápiának jól meghatározható alapelvei vannak:
1. A jó terápia nem baráti viszony
Egyrészt, a barátaiddal sokféle kapcsolatod lehet. A terapeutád csak a terapeutád lehet, semmi más. Nem lehettek üzletfelek, nem ad kölcsön pénzt, nem lesz köztetek soha szexuális kapcsolat. Lehet barátságos a viszony, de nem baráti. Ha a terapeutád a barátod, akkor ő nem a terapeutád.
Másrészt, a baráti kapcsolatok önmagukért vannak, nincs kifejezett céljuk, ütemtervük stb. Egyszerűen élvezitek az együtt töltött időt. A terapeutáddal nem ez a helyzet. Vele azért találkoztok, hogy a közösen kitűzött céljaitok felé haladjatok. Az ülések szakmailag átgondolt és tudatosan tervezett lépések szerint zajlanak.
Harmadrészt, a barátaiddal kölcsönösen megosztjátok egymással érdeklődéseiteket, vágyaitokat és aggodalmaitokat. A terápiás helyzet nem ilyen. Elrendezéséből adódóan egyoldalú, vagyis teljes egészében a páciensről szól. A terapeuta egyetlen célja a páciens segítése, és nem saját szükségleteinek kielégítése. A terapeuta nem használhatja a terápiás időt és teret arra, hogy saját szükségleteit elégítse ki.
2. A jó terápia "evidence-based", vagyis hatékonysága tudományosan, kutatási bizonyítékok által megfelelően alátámasztott
A terapeuta jegyzőkönyvet vagy feljegyzéseket készít minden ülés után, a páciens történetei mögött keresi az ismétlődő mintákat, hipotéziseket állít fel a páciens működésére vonatkozóan, és folyamatosan teszteli azokat. A jó terapeuta nyitott az új információkra, elismeri és korrigálja ha hibázik. A terápia művészet is, hiszen (egy bizonyos szándék által vezérelt) emberi együttlét, és mint ilyen, minden esetben dinamikus, kreatív és egyedi. De a terapeuta tettei, értelmezései és intervenciói tudományosan megalapozottak - a művészet és tudományosság egymás mellett létezik benne.
3. A jó terápia megerősíti a páciens méltóságát és értékesség érzését
Célja a páciens tartós mentális egészségének elősegítése. A mentális egészség azonban önmagában nem a cél. Ez inkább egy folyamat, amit a páciens beépít a működésébe, és ami segítségére lesz céljai elérésében. Egy hasonlattal szemléltetve, a mentális egészség az a képesség, hogy vezetni tudsz, nem az utazásod célja. A terapeuta pedig nem sofőr, hanem járművezető-oktató.
A jó terapeuta időről időre értékeli önmagát és a terápiát, de a páciensről nem mond értékítéletet. A páciensek nagy része kapott már bőven kritikát és tanácsot másoktól, ezért a terapeuta nem ítélkezik és óvatosan bánik a tanácsokkal is. A legtöbb páciensnek nem is erre van szüksége, hanem egy gyógyító, korrektív élményre - megértésre, empátiára, figyelemre, elfogadásra és bátorításra.
Ahogy a sebész is köteles minden beteget megoperálni, annak világnézetétől, etnikumától stb. függetlenül, a terapeutának is kötelessége elfogadni, meghallgatni, tisztelni és próbálni megérteni minden páciensét, függetlenül attól, hogy mennyire kedveli vagy fogadja el ő a személyt. A jó terapeuta nem lehet lekezelő, pártfogó, bántalmazó, elhanyagoló, manipulatív vagy hazug a páciensével szemben.
4. A jó terápia bátorítja a pontos, őszinte és jól időzített visszajelzéseket és közléseket, és mintát nyújt ebben
A legtöbb ember terápián kívüli társas együttlétei modorosak, megfontoltak vagy felszínesek. Sokan csalódtak már másokban vagy szenvednek a figyelem hiányától. Sokan rejtőzködően viselkednek ahelyett, hogy megmutatnák valódi szándékaikat, vágyaikat, vagy elkerülik az igazságot ahelyett, hogy konfrontálódnának. Gyakran félünk kimondani azt, amit valójában érzünk és gondolunk. Félünk, hogy megbántunk másokat, vagy hogy minket bántanak meg. Félünk, hogy a titkaink napvilágra kerülnek, és mások felhasználják őket ellenünk. Az igazság felszabadító lehet, de a felszabadulásnál fontosabb számunkra, hogy tartozzunk valahova, kijöjjünk másokkal, mert ez a túlélésünk és biztonságérzetünk záloga a világban. A társas világban az igazság veszélyes, és a magánélethez való jogunk jelentheti azt is, hogy eldönthetjük, mit mutatunk meg magunkból másoknak.
Az igazság kifejezése egy jó terápiában biztonságos. A terápiás tér szándékosan úgy van kialakítva, hogy segíti, sőt ösztönzi és elvárja a nyílt és őszinte párbeszédet. Ez egy biztonságos hely ahhoz, hogy a páciens őszintén megmutassa magát, kifejezze és megértse érzéseit.
5. A jó terápia = jó terápiás szövetség
A terápia sikerének legjobb előrejelzője a rapport, vagyis a kölcsönös bizalom és tisztelet a felek között. Ez képezi a terápiás szövetség alapját. Ha nincs szövetség, nem lesz működő terápia sem. Ezért aztán hiába tűnik jónak egy terapeuta pl. egy hirdetés alapján. Ha az első néhány ülés során nem alakul ki egy érzelmileg meleg, bizalmi légkör, akkor érdemes erről beszélni, és átgondolni a terápiát. Lehet, hogy ilyen esetben célszerűbb másik terapeutához fordulni.
6. A jó terápia bátorítja a páciens függetlenségét és kompetencia érzését
Ha a terápiás folyamat nem afelé halad, hogy javítsa a páciens ellenálló képességét, függetlenségét, döntéshozó és egyéb kompetenciáit, akkor az nem terápia. Ha párhuzamosan nő benned a terapeutád iránti csodálat és a magad felé irányuló kétség és bizonytalanság, vagy ha a terapeutádtól való függőséged folyamatosan nő, akkor talán nem megfelelően halad a folyamat. A terápia ugyanis nem arról szól, hogy kész megoldást kapsz a problémáidra, hanem hogy megtanulod magad megoldani őket.
7. A jó terápia figyelembe veszi a páciens élettörténetének eseményeit
Egyes terápiás irányzatok a jelenre, az itt és most-ra fókuszálnak, míg mások inkább a jövőre, vagy a múltbeli eseményekre helyezik a hangsúlyt. Akárhogy is, egy jó terápiában mindig teret kap a páciens élettörténete. Nem a múlt az egyetlen kulcs, de sokszor segítség a jelen megértéséhez. Mindannyian jövünk valahonnan, és ahonnan jövünk, az hozzájárul ahhoz, akik vagyunk és ahol a jelenben tartunk. A páciens élettörténete egy térkép személyes élményeihez; egy kontextus, amiben viselkedése és működése jobban megérthetővé válik. A múlt, bár nem határozza meg a jelent, de mindenképpen hasznos információkkal szolgál.
8. A jó terápia figyelembe veszi a páciens szubjektív élményeit és belső világát
Az emberek saját érzékleteik által tapasztalják meg a világot. Ezeket a szenzoros élményeket meghatározza genetikai felépítésünk és élettörténetünk, amik mindannyiunk esetében egyediek. Ezért különböző emberek nagyon különbözőképpen élhetik meg ugyanazt az eseményt. A jó terapeuta tudja, hogy páciense megértéséhez meg kell ismernie annak szubjektív élményeit. Nem csak az objektív eseményeket, hanem azt is, hogy ezek milyen jelentéssel bírnak a páciens számára. A jó terapeuta kíváncsi a páciens belső világára, tiszteli, feltérképezi és a közös munka szolgálatába állítja a páciens szubjektív élményeit.
9. A jó terápiában a páciens dolgozik
Ahogy a szülő teszi gyermekével, a terapeuta is hajlamos a páciense sikereit (és kudarcait) önmagának tulajdonítani. Valójában a szülőknek és a terapeutáknak sincs akkora hatalmuk, mint gondolják (és mint a világ gondolja). A terápia kimenetelét sokkal inkább meghatározza a páciens reménye, motivációja a változásra, személyes erőforrásai és társas támogatottsága, mint a terapeuta képességei és egyéb tulajdonságai. A páciens szubjektív élménye a terápiáról szintén fontosabb, mint az objektív mutatók. Alapvetően minden terápia öngyógyítás - vagyis, ha azt akarjuk, hogy a terápia hasznos legyen a páciens számára, akkor a páciensnek dolgoznia kell érte.
Ahogy a vicc mondja: - Hány terapeuta kell egy villanykörte kicseréléséhez? - Egy elég, de a villanykörtének is akarnia kell a cserét. (Igen, a humor is része egy jó terápiának.)
10. A jó terápia támaszt nyújt, tanulást követel és elősegíti a cselekvést
A terápia kezdetén a terapeuta főként a páciens empátiás megértésére, a terápiás szövetség kiépítésére és a páciens belső világának, életkörülményeinek és személyes történetének megismerésére fókuszál. Idővel aztán előtérbe kerül a tanulási folyamat. Új nézőpontok, új gondolkodási módok alakulnak ki, a másokkal való kommunikáció és az érzelemszabályozás javul. Végül a páciens mindennapi cselekedeteire kerül a hangsúly. Az újonnan megszerzett képességek gyakorlásával és új szokások beépítésével a páciens képes lesz a világban egy új, másfajta, számára kielégítőbb módon létezni és mozogni.
Forrás: psychologytoday com
Komment írása