Az ember egyik főtevékenysége a helyzetének a megváltoztatása, ez megjelenhet sétálás, vagy futás formájában. A mai modern technikailag fejlett világban egyre több eszköz áll a rendelkezésünkre, melyek megkönnyítik a helyzetünk változtatását, aminek egyik hatása, hogy megjelent a krónikus mozgás hiány, ami számtalan fizikai és mentális betegség kiváltó oka. Legtöbben napi 8 órát töltünk irodai környezetben, ülő munkát végezve, azaz heti minimum 40 órát ülünk. Egy kutatás azt találta, hogy a rendszeresen futók átlagosan három évvel élnek tovább a nem mozgó társaikhoz képest, illetve 40%-al csökkent a korai elhalálozás valószínűsége.
A futás során a szervezeten belül sajátos élettani változások zajlanak le, ezek közül az egyik, hogy endogén opioidok szabadulnak fel, ami fájdalom csillapító hatása mellett, számos más kedvező változást indít el, pl. csökken a frusztráció szintje, boldogabbnak érezzük magunkat. Fontos, hangsúlyozni, hogy ez nem egy külső szer bevitele által következik be (pl. alkohol), hanem a szervezet saját maga állítja elő, vagyis a rendszeres futás az agy szempontjából erőteljes pozitív megerősítésként is értelmezhető, ami arra ösztönzi, a személyt, hogy legközelebb is elmenjen futni.
A pszichológiai hatásait tekintve a futás:
- Megemeli az önbecsölésünket, hiszen el tudjuk érni, azt, amit eltervezetünk, illetve a rendszeres mozgás által egyre jobb eredményeket is el tudunk érni pl. nagyobb távokat futunk le, rövidebb idő alatt.
- Jelentős táv lefutása után bizonyos személyek megváltozott tudatállapotba kerülnek, olyan ingerekre is fogékonyak lehetnek, melyekre korábban nem. Egyes futok arról is beszámoltak, hogy a futás alatt elvesztették az idő érzékelésüket, mintha megállt volna számukra az idő.
- A futás során a testünk olyan kisebb rezdülésire is fogékonyakká válunk, melyekre korábban nem pl. az izomok feszülése és ellazulása a lábon, a szívverésünk frekvenciája.
- A figyelem fókusza befelé fordul, saját gondolatainkra, érzésinkre fókuszálunk. Ennek során olyan emlékképek is bevillanhatnak, melyeket évek óta nem hívtunk elő, talán azt is gondoltuk róluk, hogy már elfelejtettük. Ismert jelenség, hogy futás közben hirtelen beugranak megoldási ötletek olyan problémákra, melyeket már hosszú ideje próbálunk megoldani, ami részben összefügg az implicit probléma megoldással.
A távok kiválasztása során mérlegeljük, hogy a személyiségünkhöz mi passzolna a leginkább, illetve épített pályán, vagy a természetben pl. tájfutás fussunk-e. Általában a robbanékony emberek szeretnek rövid távokat futni, míg az introvertált személyek legtöbbször a hosszabb távokat preferálják.
Hollósy-Vadász Gábor
Komment írása