Freuddal ellentétben, aki szerint a fejlődés az élet korai szakaszában lényegében befejeződik, másként is tekinthetünk a fejlődésre. Például úgy, mint ahogy Erik Erikson tette, aki a fejlődést élethosszig tartó folyamatnak tartotta. Szakaszokból álló életciklust dolgozott ki, amelyben a fejlődés egyes aspektusai előre meghatározott időrend szerint követik egymást. Erikson elméletével Freud, Anna Freud, Klein és Horney mellett a pszichoanalízis egyik úttörőjévé vált: ő volt az első, aki felismerte, hogy a fejlődési kérdések megválaszolásához nem kizárólag gyermekekkel végzett munkára van szükség.
A különböző szakaszok elemei már születéskor jelen vannak, és az idő előrehaladtával változnak. Minden szakaszt jellemez a nyugalmi időszak és a kritikus fölény időszaka, és sorrendben mindegyik függ a többi fázis megfelelő fejlődésétől. Mindegyik szakasz teljesítendő feladatok elé állítja az egyént. Az egyik szakaszban található konfliktusok feloldása terén vallott kudarc megnehezíti a boldogulást következő szakaszokban. Az egyes szakaszokban végzett munka sosem teljes, és a régi fejlődési konfliktusok aktiválódhatnak az élet válságos eseményei miatt. A nyolc szakaszon az egyén keresztülhalad, ahogy csecsemőkortól indulva eléri a késői felnőttkort:
Az első az orál-szenzoros szakasz, mely fél éves korig tart. Az itt jelentkező krízis a bizalom- bizonytalansággal kapcsolatos. A második, muszkuláris-anális szakasz fél éves kortól 3 éves korig tart, krízise az autonómiával és a szégyennel kapcsolatos. A lokomotoros-genitális, 3-tól 6 éves korig tartó szakasz a kezdeményezés és bűntudat krízist érinti. A latencia szakasza ezt követően, 13 éves korig tart. Ekkor éljük át a teljesítőképesség és kisebbrendűség krízisét. A 20 éves korig tartó pubertáskor az identitás és szerepdiffúzió krízisével állít minket szembe. Erikson a fiatal felnőttkort 20 és 40 éves kor közé teszi: ekkor találjuk magunkat szembe az intimitás és izoláció kérdéseivel. A 40-től 60 éves korig tartó felnőttkorban az alkotóképesség és stagnálás krízisével kell megküzdenünk. A 60 éves kor feletti érett korban pedig az integritás és kétségbeesés krízisével.
Erikson epigenetikus elve tehát az egyén születése utáni pszichoszociális fejlődésének szakaszait, valamint az egyén élete során bekövetkező változásokat vizsgálja. Ez az elmélet felöleli az egyén önmagáról, másokról és a világról alkotott képének változásait a csecsemőkortól indulva a késő felnőttkorig. Ha egy szakasz sikeres feloldása nem történik meg, a következő szakaszok visszatükrözik ezt a kudarcot fizikai, kognitív, szociális vagy érzelmi zavarok formájában.
www.pszichologiai-tanacsadas.hu
Komment írása