A disszociatív személyiség zavar olyan kórképre utal, amikor a kliens egy vagy több személyiséggel rendelkezik, melyek egymástól jól elkülöníthetőek. Ezek a személyiségek saját névvel, identitással, emlékekkel rendelkezhetnek. Időnként ezek a személyiségek tudhatnak a többi személyiség létezéséről, de vannak olyan esetek is, amikor a különböző személyiségek nem ismerik egymást. A betegség gyakoriságáról nincsenek pontos adatok, körülbelül a lakosság 2%-a lehet érintett.
A kialakulásának a pontos okai mind máig nem ismertek, valószínűleg a gyermekkori traumákra vezethető vissza. Ezek a traumák olyan erősek lehetnek, melyeket a gyermeki psziché nem képes feldolgozni. Ilyen traumák lehetnek, a szexuális zaklatás és erőszak, a családon belüli fizikai bántalmazás. A kliens ezeket a súlyos traumákat nem tudja feldolgozni, így a tudatalatti létrehoz saját maga számára egy nem létező világot, amelyik biztonságosabb számára, ebben már nem az eredeti személyisége vesz részt, hanem az új énje. Az új én mellett megmarad a régi személyisége is, időnként az új, máskor a régi énje kerül a felszínre.
A különböző a kórleírások alapján a legtöbb esetben kialakul egy olyan személyiség mely tud a többi személyiség létezéséről, de ezek a személyiségek nem feltétlenül ismerik a többit. A különböző személyiségek eltérő személyiség vonásokkal rendelkeznek. Szélsőséges esetben, egy biológiai testben akár több száz személyiség is kialakulhat. Ezeknek a személyiségnek a száma a trauma súlyosságától és annak időbeni távolságától függ. Az eltérő személyiségek kialakult testképekkel rendelkeznek önmagukra vonatkozóan, melyek akár nemüket, bőrszínüket, testméreteiket is tekintve különbözőek lehetnek. Annak ellenére, hogy ezek a személyiségek egy biológiai testben élnek, képesek fiziológia változásokra is. Pl. az eltérő személyiségeknek más-más a testbeszédük, illetve a testtartásuk is megváltozhat, sőt eltérő véleménnyel vannak a saját testükről is, pl. arról, hogy milyen a szemszínük. Ha szembesítik őket a valósággal pl. egy tükör segítségével, akkor meglepődnek és nem értik a helyzetet. Egyes személyiségek arra is emlékeznek, hogy a másik személyiség mit csinált, míg más személyiségek csak arra emlékeznek, hogy ők mit követtek el. Az egyes személyiségek között akkor lehet a távolság, hogy akár más nyelven is beszélnek, illetve jelentős intelligencia különbség fedezhetők fel közöttük.
Minél több személyiség alakul ki egy biológiai testben, annál nagyobb a valószínűsége, hogy ezek nem tudnak egymás létezéséről. Hosszú távon a gyógyulást az jelentheti, ha sikerül egymásba integrálni a különböző személyiségeket. Ha ez nem lehetséges, akkor egyfajta egyensúlyt kialakítására kell törekedni a különböző személyiségek között. A legtöbb esetben a gyógyszeres kezeléssel annyit lehet elérni, hogy egyes személyiségeket elnyomnak.
Hollósy-Vadász Gábor
Komment írása