Az Asperger-szindrómára jellemző tünetek

Az Asperger-szindrómát először Hans Asperger pszichiáter írta le, aki még a kórképet autisztikus pszichopátiának nevezte el. Az 1980-as években kezdték a kórképet Asperger-szindrómaként emlegetni, a kórképet először leíró Hans Asperger neve alapján. A közelmúltban a DSM vezette be az autizmus spektrumzavar fogalmát.

A szakemberek számára mid a mainapig kevés információja áll rendelkezésre az Asperger-szindrómával kapcsolatban, ezért a klienseket gyakran félre diagnosztizáljak, illetve nem kapnak szakszerű segítséget. Egyes becslések szerint az Asperger-szindrómával élők 30-50 százaléka nincsen diagnosztizálva.

Az Asperger-szindrómával diagnosztizált személyekre gyermekkorukban nem jellemző a megkésett beszédfejlődés, kognitív képességeik a koruknak megfelelően fejlődnek. Az Aspergeres gyerekek esetében nem fedezhető fel olyan jel, ami súlyos idegrendszeri károsodással járó, mentális fejlődési rendellenességre utalna. Ezzel szemben jellemző az Aspergeres gyerekekre a szociális interakciók és kapcsolatok hiánya. A kommunikáció során a viselkedési minta alulfejlett nem használja megfelelően a testbeszédet, nem tart szemkontaktust, gesztikulációja nem adekvát az adott helyzetben. Általában nem jellemző rájuk, hogy másokkal együtt játszanak, nem szeretnek részt venni se társas, se érzelmi kapcsolatokban. A viselkedésükre jellemző bizonyos jól behatárolható viselkedési minták gyakori ismétlődése. Gyakran ragaszkodnak olyan bevált viselkedési mintákhoz, melyek speciálisak, de semmiféle előnyt nem hordoznak számukra. Ezek könnyen rituálé válnak a számukra. Szintén jellemző tünet, hogy folyamatosan matatnak tárgyakkal, azokat konstans módon vizsgálják.

Annak ellenére, hogy beszédfejlődésük nem megkésett, nehezen fejezik ki az érzelmeiket, illetve gyakran szó szerint értelmezik a beszédet, valamint a finom utalások, árnyalati különbségek értelemzése számukra problémát okoz. Ennek következtében a humor és az irónia megértése komoly problémákat okozhatnak számukra. Ehhez társul, hogy gyakran olyan metaforákat használnak, melyek mások számára érthetetlenek. A beszéd közben az Asperger szindrómás személy gyakran úgy kezd bele, hosszabb monológjába, hogy nem is figyeli a hallgatóság reakcióit, nem veszi észre: esetleg másokat untat.

Az érdeklődési kör gyakran pár folyamatra, jelenségre, esetleg tárgyra redukálódik. Viszont ezekkel kapcsolatban rengeteg információt képesek megjegyezni, anélkül, hogy ezek hozzá kapcsolódnának a tágabb értelmezési kontextushoz.

Hollósy-Vadász Gábor