Thorne és Henley (2000) szerint Arisztotelész filozófiája alapján minden élő dolog rendelkezik pszichével, mely három különböző fokozattal bír. 1) vegetatív, amivel a növények rendelkeznek. 2) szenzitív, amivel az emberek és az állatok rendelkeznek. Ennek a segítségével válnak képessé az emberek és az állatok, hogy környezetüket érzékelhessék. A filozófus szerint a szenzitív psziché felelős az emlékezetért és a képzelőerőért is. 3) racionális psziché, mellyel csak az ember rendelkezik. Az emberek a racionális psziché segítségével tudnak logikusan és racionálisan gondolkodni. A pszichének a helye Arisztotelész alapján a szív. Ennek az az oka, hogyha a szív leáll, akkor psziché működése is, illetve a különböző érzelmek pl. düh a mellkason belüli változásokat idéznek elő, pl. gyorsabb légvétel. Ezzel az állításával Arisztotelész határorozottan tagadta, hogy a psziché az agyhoz lenne köthető. Szerinte az agynak a szerep: a vér hűtése.
Thorne és Henley (2000) szerint Arisztotelész úgy gondolkodott a pszichéről, hogy az rendelkezik a tudás befogadásának a képességével. Szerinte a az érzékelés időben megelőzi a gondolkodást, vagyis az emberi psziché egy üres palatáblaként fogható fel, melyre az érzékelés írja rá a tapasztalatait, melyből levezethető maga a gondolkodás. A gondolkodást egyedi emberi képességnek tartotta, vagyis szerinte az állatok és a növények nem gondolkodnak, viszont az állatok is képesek emlékeket megjegyezni és később felidézni. Szerinte az emlékezet a korábban kialakult képzetek előhívását jelenti. A képzetek a gondolkodásnak is alapfeltételei.
Thorne és Henley (2000) szerint Arisztotelész úgy vélte: az álmodás során a tudatban meglévő képzetek kerülnek elő. Szerinte az álmodás során felszínre törő képzetek kapcsolatban állnak az ébren lévő, de hallucináló beteg tudatába felszínre törő képzetekkel. Szerinte a kettő dologért ugyan az az erő felelős. Arisztotelész megkülönböztette a katarzis fogalmát: a néző a színházban azáltal, hogy azonosul a hőssel, képessé válik, hogy megszabaduljon a negatív érzelmeitől.
Thorne és Henley (2000) szerint Arisztotelész asszociáció törvényei a következők: hasonlóság, ellentét, egybeesés. Egy emlék előhívása az emlékezetből elhívhat egy másik emléket, ami hasonló vagy ellentétes az elsővel. Egy emlék előhívása az emlékezetből elhívhat egy másik emléket, ami az elsővel egyidőben vagy egy helyen történt.
Thorne és Henley (2000) szerint a későbbiek során számos pszichológiával is foglakozó tudós használta fel Arisztotelész munkáit pl. Freud, Thorndike, John Locke stb.
Hollósy-Vadász Gábor
Komment írása