visszatartás

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Édesanya! Köszönöm, hogy megtisztelt kérdésével, gondolom, már sok mindent elolvasott a témában és folyamatosan keresi az újabb lehetőségeket. Nagyon nyomasztó lehet a probléma, mert amint írta van egy adag szégyenérzete a fia működése miatt, szorongása, hogy mi lesz ebből és emellett önvádlása is, hogy nem kezeli és kezelte a megfelelő módon a problémát. Ha csak ezeket az érzéseket vesszük, ezek igen intenzívek lehetnek, sok energiát emésztenek fel nap mint nap és nagy valószínűséggel a kettejük kapcsolata közé is beállnak. Nagyon kevés információm van arra tekintve, hogy mikor kezdődtek a tünetek, most milyen kezeléseket kap a fia, mi a mostani terápia célja stb. Azt tudom csak megerősíteni, hogy a fiúk 1.5 %-nál akár 7-8 éves korban is előfordul a bekakilás problémája és sokszor csak nagyon hosszú idő után rendeződnek a tünetek, egyrészt azért, mert a székrekedés vált traumatikus körforgássá, vagy azét mert a gyerek így dolgozza fel agresszív tendenciáit, vagy mert valami miatt így tud csak érvényt nyerni a gyerek és kommunikálni a világgal. Persze létezhetnek egyéb okok is, a lényeg, hogy a gyerek igen intenzív tünetet választott a problémák megoldására. Mit tud most tenni? Első körben jó lenne többes számban gondolkodni, mit tudunk mi, a család, az iskola, a bővebb család, stb. tenni? Másodszor pedig jó lenne a nem konstruktív érzelmeket átcserélni konstruktív érzelmekké, hiszen a szégyen és bűntudat igen intenzív érzelmek, hosszútávon romboló munkát folytatnak. Elég, ha csak sajnálkozik, bánkódik... majd az így nyert energiákat a türelem gyakorlására fordítják. A fia befogja a fülét, hallani sem akar a megoldásról, ugyanakkor azt gondolom, hogy ennyi évesen, ha nincs nagy szervi panasz, akkor igenis az ő felelőssége, hogy mennyire kényelmetlen a gatya szaga, tapintása, mások reakciója stb. A tünetek helyett inkább jó lenne foglalkozni azzal, hogy mi hiányzik ennek a fiúnak, mik az erősségei, kideríteni, mit szeretne, hogyan képzeli el a következő iskolaévet, koncentrálni azokra a kreatív tevékenységekre, melyek kinyitják a világot, erőt adnak és feszültséget csökkentenek. Jó lenne különválasztani az otthont az iskolától, így elkerülheti az állandó megfigyeléseket, feszültségeket, nyomásérzést, hiszen mégiscsak a fia nem egyenlő ezzel a problémával, biztosan vannak más részei is, ezekre lenne most jó újult erővel koncentrálni. Ha olyan a pedagógus, akkor érdemes átbeszélni vele is a problémát és kérni a segítségét, hogy ami ott történik, annak ott legyen folytatása, ami pedig otthon, az maradjon is ott. Tudom, hogy mindez nem könnyű feladat, ezért Önök mint szülők is vegyenek részt rendszeres konzultáción és csináljanak olyan dolgokat, melyek töltenek, feszültséget csökkentenek.. .Érdemes a jelenlegi szakemberrel is átbeszélni az összes aggodalmat, lehetőséget. Sok sikert kívánok a megoldáshoz, Üdvözlettel Balázs Nelli