A kérdés
Kedves Szakértő! 4 gyermekünk van, 11,9, 7 és 5 évesek. A két "középsőm"-mel kapcsolatosak a problémák. Jó körülmények között élünk, a férjemmel szeretjük egymást, mindent megteszünk értük, úgy érzem. A 9 éves lányunk 2.osztályos. Probléma az vele , hogy hirtelen haragú, felcsattan, sértődős és ha nem kizárólag vele foglalkozik a pedagógus, egyszerűen megsértődik, sírásban tör ki, és abbahagyja a feladatot.Kevés a barátja is emiatt.Itthon is gyakran kiabál, rendkívül gyakran mondogatja, hogy nem szeretjük őt, meg hogy csak a többieket szeretjük.4 gyermek közt próbáljuk igazságosan megosztani az időnket, figyelmünket, és rendszeresen vannak csak anyás/apás programok. A 7 éves fiunk pedig utóbbi időben verekszik az oviban, rendszeresen odacsap a társainak,pár hete nem telik el nap, hogy ne lenne rá panasz.Ha elhozom, itthon én jól tudom kezelni, nyugodt.Dehát nagycsoportos, nem lehet mindig itthon velem, nem beszélve hogy dolgoznom is kell. Mesélünk, meghallgatjuk őket, mit tehetünk még?A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Édesanya! Biztos vagyok benne,hogy Önök mindent megadnak a gyermekeiknek, és szeretettel, gondoskodással veszik őket körül. A legtöbb nagycsaládban a gyermekek érzékenysége, temperamentuma nagyon különböző. Vannak nyugodtabb és nyugtalanabb típusú gyermekek, és még számos dimenzió mentén különbözhetnek. Ingerlékenységben, érzelemkifejezéseik formájában, mozgásigényükben, és rengeteg egyéb területen. Ezért nem szokott működni az, amikor egyik anyuka tanácsot ad a másiknak, vagy a nagymama az anyukának. Minden gyermeket más zavar, mást nem tud elviselni, és másnak örül. Ami az egyik gyermek számára probléma, azt a másik fel sem veszi. Lehet, hogy kislánya nehezebben tűri a frusztrációt vagy a sikertelenséget, állandóan intenzív kapcsolatban van az őt körülvevő világgal, emiatt esetleg jobban megterhelik bizonyos helyzetek. Kisfia talán az önérzeti sérelmeket tűri nehezebben, vagy szeret kortársaival rivalizálni. Ezt így távolból nehéz megállapítani. Semmiképpen nem megoldás, hogy otthon legyen Önnel a gyermek egész nap, de nem is hiszem, hogy bárki ezt várja Önöktől. Gyermekcsoporton belüli konfliktusokat leghatékonyabban ott a helyszínen lehet kezelni, ahol a konfliktus kialakul, tehát az óvodai csoportban. Előfordul, hogy a pedagógusok nehezebben tudják differenciáltan kezelni a gyermekeket. Nagyobb csoport- és osztálylétszámok mellett kevesebb személyes figyelem jut mindenkire. Az osztályközösségben és óvodai csoportban megjelenő nehézségek, alkalmazkodási zavarok esetében érdemes lehet leülni egy hosszabb beszélgetésre a pedagógussal, hiszen lehet, hogy ő is szeretne megoldásokat keresni a felmerült nehézségekre, de nem tudja, hogy a szülő partner lenne-e ebben. Mindenképpen hasznos lehet az együttműködés, esetleg óvoda- vagy iskolapszichológus bevonásával. Kislányával kapcsolatban érzem úgy a leírásból, hogy az érzelmi és indulatszabályozási nehézségek otthon is megjelennek. Vele talán érdemes lenne gyermekpszichológust felkeresni, hogy indulatainak, érzéseinek, konfliktusainak kezelésében ügyesebbé váljon, segítséget kaphasson. Üdvözlettel, Nádasdy NóraKiemelt szakemberek a témában
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
-
