verekedés

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Édesanya! Érezhető a leveléből, hogy nagyon figyel a gyermekeire, szeretné megérteni az érzéseiket, a lelkükben zajló folyamatokat. Nyilvánvalóan fel sem merül, hogy Ön veri a kislányát, ne törődjön a játszótéren elhangzó rosszindulatú megjegyzésekkel. Most a legfontosabb a kislánya számára közvetíteni egy egyszerű szabályt: nem szabad bántani más gyermeket. Sem az öccsét, sem mást. Először is nagyon fontos, hogy Ön elhatározza, hogy ezt megtanítja a kislányának. Érthető, hogy együttérez vele, megérti az esetleges dühét, féltékenységét, és nem szeretne vele túl szigorú lenni. Két külön dolog azonban dühösnek lenni - ez általános emberi dolog, joga van hozzá a gyermeknek; és bántani mást - ez nem elfogadható. 27 hónapos gyermek, még ha nagyon jó beszédfejlettségű is, nehezen ért meg többszörösen összetett mondatokat. Pláne nehezen érti meg a mondatok mögöttes logikai tartalmát, ami több élettapasztalatot feltételez, mint ami neki van. Például ez az Ön által idézett mondat, amit el szoktak neki mondani - "Öcsi nem szeretné elvenni őket, de ő is kölcsön szokta adni a játékokat neked, mert kedves és szeret téged, megmutatja neked szívesen" -, sok olyan implicit tudást feltételez, ami vélhetőleg neki még nincs meg - attól, hogy Öcsi kölcsönadja a játékait, miért is kellene neki is ugyanígy tenni stb. Nem is beszélve arról, hogy a 4 hónapos Öcsi részéről a kölcsönadás talán nem jár akkora lemondással, mint az ő részéről, de ezt az ellenvetését a kislánya vélhetően nem tudja megfogalmazni. Érezhető, hogy Ön szeretne sok mindent megbeszélni kislányával az emberi érzések természetéről, a kölcsönösségről, a szeretetről, és ez jól is van így. Valószínűleg szeretné arra bátorítani, hogy kifejezze, amit érez. Mindez a nyugodt, békés együtt töltött idők beszédtémája. Konfliktushelyzetekben, amikor a gyermeket az indulatai vezérlik, célszerűbbek az egyértelmű, rövid, érthető szülői közlések. Kicsi gyermekek még nem tudják a társas normáknak megfelelően szabályozni az impulzusaikat, ehhez segítséget igényelnek. Többek között azért, hogy tudjanak közösen létezni másokkal, súlyosabb összeütközések nélkül. Most van egy rövid távú cél: el tudjanak menni közösen bárhová, ne legyen "műsor". A következőt javaslom: amikor azt látja, hogy a gyermek megtámad mást, azonnal lépjen közbe, és mondja nyugodtan, határozottan a gyermeknek: Nem szabad más gyermeket megütni. Nem szabad megkarmolni. Mindig konkrétan mondja meg, hogy mit nem szabad. Maradjon nyugodt, ne legyen dühös. Ne fűzzön a kijelentéséhez magyarázatot. Ha szükséges, gyengéden fogja meg a gyermek kezét. Ahányszor azt látja, hogy a gyermek bánt másokat, mindig ugyanolyan határozottan és egyértelműen állítsa le, és mondja meg neki, hogy ezt nem szabad. Ne próbálja meggyőzni, hogy miért nem szabad, ne fenyegesse azzal, hogy hazaviszi a játszótérről stb. Ameddig ennyire nehéz neki más gyermekekkel együtt tevékenykedni, addig azt javaslom, hogy Ön is legyen vele például a homokozóban, amikor más gyermekekhez közeledik. Ha bármi pozitív közös interakciót kezdeményez más kisgyermekkel, dícsérje meg, erősítse meg. Pl: Jaj de ügyesen lapátoltok együtt a vödörbe! Így hamarabb megtelik! stb. Hangsúlyozza ki a proszociális együttes tevékenységeket, irányítsa azokra a figyelmet, azokat vegye észre. Ne a negatívumokat fogalmazza meg. Pl "Ne vedd el tőle a formát" helyett mondja ezt: "Nézd, neki halacska formája van, neked meg vonat! Mind a kettő nagyon szép! Nézzük, milyet lehet ezekkel csinálni?" Tanítson neki technikákat a kooperatív együttjátszáshoz: csere, közös tevékenység, elkérni stb. Bemutatás közben fogalmazza meg, mi történik éppen. Pl: Együtt építjük a várat! Ügyesen megmutatod a kislánynak, hogy tudsz lapátolni a piros lapáttal! Nézd, ő is tesz rá homokot! stbstb. Ha részt vesz a gyermek bármilyen pozitív töltésű közös aktivitásban, dícsérje meg, és mutasson erre minél gyakrabban példát, lehetőségeket. Jó, ha van együttműködő másik anyuka, aki ismeri Önöket. Az a lényeg, hogy a gyermek pozitív akciói kapjanak figyelmet, az agressziót pedig azonnal és egyértelműen állítsa le, de ne csináljon belőle jelenetet, ne húzza fel magát. Ha nagyon indulatossá válik a gyermek, emelje ki a helyzetből, vegye fel vagy üljön le vele egy padra, legyen vele, különüljenek el egy kicsit. Várja meg, amíg megnyugszik. Tehát: maradjon nyugodt, közölje egyértelműen a szabályt, állítsa le a nem kívánatos viselkedést, tanítson módokat a pozitív együttlétre, erősítse meg és figyelmével, örömével jutalmazza a helyes viselkedést. Ez a dolog technikai része. A hétköznapokban pedig sok személyes figyelem, harmonikus együttlét, közös játék, minden, ami a gyermeknek örömet okoz és biztonságban érzi magát tőle érzelmileg. Ezt nem részletezném, gondolom ez a rész nyilvánvaló az Ön számára. Ha a lelki kimerülése tartós, és szeretne anyai szerepében megerősödni, keressen fel szülőkonzultáció céljából gyermekpszichológust. Szülő-kisgyermek konzultációra is van lehetőség több helyen. Üdvözlettel, Nádasdy Nóra