Valóban kell segítség?

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

E néhány sor alapján nehéz megmondani, hogy valóban KELL-e segítség neked vagy sem. Az viszont már ebből a rövid szövegből is látszik, hogy okos, intelligens, önreflektív (!), önmagát jól megfigyelő, elemző, gazdag érzelmi élettel, szókinccsel rendelkező, alapos, a részletekre is érzékeny valaki vagy. Azok közül, amiket leírsz, egy csomó dolog olyan, ami mindenkire, vagy legalábbis az emberek (felnőttek is és kamaszok!) jó részére jellemző: a szívverés, izzadás például a stressz általános tünetei, mindannyian birkózunk velük. Hogy mások szeretnek-e, elfogadnak-e minket... Egy nagyon emberi, nagyon mély szükséglet, ami szintén mindannyiunkban megvan. Azt is ki tudom olvasni a soraidból, hogy a teljesítményhelyzetben eredményes vagy és, hogy vannak olyan baráti kapcsolataid, amikben látod a lehetőséget, hogy idővel még szorosabbak, még őszintébbek is lehessenek. Ez mind jó alapnak tűnik arra, hogy a saját módszereiddel, a saját tempódban, a saját erősségeidre építve tudj változtatni azokon a dolgokon, amik épp nem úgy működnek az életedben, ahogyan szeretnéd. De mintha az is benne lenne, hogy most valahogy eleged lett a szorongásból, túlagyalásból, saját magad megkérdőjelezéséből, és valami mást szeretnél... Ha van kedved kísérletezni, ajánlok neked egy gyakorlatot, amivel talán már rövidebb távon is tudsz hatni magadra: minden olyan gondolat, érv, jel mellé, ami arról szól, hogy a másik nem kedvel, vagy hogy a tudásod nem megfelelő, agyalj legalább egy olyan jelet, érvet, gondolatot is, ami azt mutathatja, hogy a másik kedvel vagy a tudásod megfelelő (esetleg kiváló?) volt. És ez nem a new-age féle: gondolkodj pozitívan-dolog. Inkább az, hogy próbáld meg, mi történik, ha egyensúlyt teremtesz a gondolatok között agyalás közben. Mivel - pl. az iskolai teljesítményekből, vagy a barátaiddal való viselkedésedből - az látszik, hogy jól tudod magad kontrollálni, hátha a gondolataidat is irányítani így, addig, amíg nem jön automatikusan az a fajta nyugalom, önbizalom vagy magabiztosság, amit szeretnél. (Ha beszélgetnénk, biztos megkérdezném: mit szeretnél? Mivel leszel elégedett? Honnan tudhatod, hogy már jobb? Ezek a kérdések is pl. jó témák lehetnek az agyaláshoz...) Hogy KELL-e segítség vagy sem... Az biztos, hogy ha bevonsz valakit, aki segít a reflexióban, azzal nem veszíthetsz. Könnyen lehet, hogy már egy-két alkalom is olyan változást hoz számodra, amiből a vágyaid szerint tudsz önállóan továbbépítkezni. Ha van olyan tanárod, vagy iskolapszichológus, aki felé bizalommal tudsz fordulni, akkor biztosan jó szívvel konzultál veled ezekről a kérdésekről. Nincs kizárva, hogy saját elszánásból is el fogod érni a kívánt változásokat: egy pszichológus vagy külső segítő viszont jó eséllyel tud gyorsítani, egyszerűsíteni a dolgon. Az önfejlesztés szándéka pedig nem a gyengeség jele, inkább egy olyan képesség, ami minden élethelyzetben hasznos lehet.