A kérdés
Válási folyamat kezdetén szeretnék segítséget kapni abban, hogy mit tehetek és mit kell tennem annak érdekében, hogy a 2 és 5 éves gyerekeim ne sérüljenek, a lehető legjobban jöjjenek ki ebből. A szituációm röviden: A házasságom valószínűleg végleg elromlott, a normális kapcsolatom a feleségemmel megmaradt, de elhidegültünk egymástól, ennek következtében ő új partnert talált magának. Amikor ez kiderült, én elköltöztem közös otthonunkból, ennek három hete. A viszonyom a feleségemmel továbbra is normális, mindkettőnknek a gyerekek a legfontosabbak. Én két-három naponta visszajárok délutánonként, esténként a gyerekeinkhez, és közös programok is vannak, néha ott is alszom a gyerekekkel, ilyenkor a feleségem megy el új partneréhez. Konkrét kérdésem most, hogy a gyerekek eljöhetnek-e már hozzám az új lakásomba, akár itt is alhatnak néha? Én ezt szeretném (mély érzelmi kapcsolat van köztem és a gyerekeim között). Vagy ez probléma a gyerekeknek, jobb, ha maradnak a néhai közös otthonunkban?A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező, úgy gondolom, hogy a gyerekeik távollétében, kettesben, le kellene ülniük a (volt?) feleségével, hogy megbeszéljék, hogy miként magyarázzák el a helyzetet a gyermekeiknek. Persze még a nagy is pici, de akkor is, az életkoruknak és az igazságnak megfelelő magyarázatot kell kapniuk a kialakult helyzetre, és tudniuk kell, hogy a jövőben mi várható, hogyan fognak ezután élni. A leveléből nem egyértelmű számomra, hogy tényleg végleg úgy döntöttek-e, hogy külön fognak élni, elválnak, vagy ez egy gondolkodási idő, ami után döntenek majd a kapcsolatuk sorsáról. Akér egyik, akár másik, erről tudniuk kell a gyerekeknek, hiszen eltitkolni nem lehet. Viszont az, hogy hol apa, hol anya eltűnik otthonról, ami korábban neigen volt szokásban, magyarázat nélkül nagyon nyomasztó lehet. Fontos tudniuk, biztosítani kell őket arrról, hogy ha apa és anya már nem értik meg úgy egymást, mint régen, nem tudnak úgy beszélgetni, nem akarnak már együtt élni, akkor is, őket, gyerekeket változatlanul szeretik, és mindig megmaradnak apukájuknak, anyukájuknak. Az a véleményem, hogy jobban átlátható volna mindenki számára, ha Ön vinné el magához a gyerekeket inkább, és nem visszajárna a közös otthonba. Vagy ha vissza is jár, pl. mert a gyerekek picik, vagy mert az Ön új otthonában még nincs megfelelő hely a számukra, akkor nem aludna ott, hogy a gyerekek ne zavarodjanak össze. Ha nem oldható meg másként, és mégis ott alszik, akkor viszont legalább az lenne jó hogy ennek legyen stabil rendje, amit a gyerekek is átlátnak. Szóval: akárhogy egyeznek is meg a gyermekei édesanyjával, stabil rutin jobb, mint a folyton és kiszámíthatatlanul változó napok. Így jobban megértik a gyerekek a helyzetet, és jobban tudnak alkalmazkodni hozzá. A stabil és jól átlátható helyzetet jobban szolgálná, ha Ön vinné el magához a gyerekeket, de csak akkor, ha Ön már elég stabilan lakik ott, ahol lakik, és nem várható, hogy rövidesen ismét máshova költözik. A mottó tehát a stabilitás, átláthatóság, világos magyarázat, a gyerekek iránt soha ki nem fogyó, és a számukra jól érzékelhtő, biztonságos szeretet. Üdvözlettel: Biró EszterKiemelt szakemberek a témában
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
-
