A kérdés
Kedves Pszichológu! Kislányom 4 éves, járt bölcsödébe (azt sem szerette) és most 1 éve jár oviba. Sajnos egyre kevésbé szereti, egyre betegesebb, és sokszor fáj a hasa. Elmesélte, hogy nem szeret oviba járni, mert őt mindenki csak bántja és nincsenek barátai. Amikor érte megyek akkor sosincs egyedül valaki mindíg játszik vele. Azt tapasztalom, hogy minden sérelmet, bántást ezerszeresen él meg, és sokáig fájdalmasan emlékszik rá. A dolgokhoz mindíg negatívan áll, nem a jó oldalát nézi, hanem a rosszat keresi benne, pedig alapvetően egy vidám kislány. Nem szereti az új dolgokat, mert az biztos rossz és neki nem sikerülhet. Mit tehetnék, hogy megváltozzon ezt a gondolkodásmód? Soha nem szidjuk, ha valami nem sikerül, sőt biztatjuk a küzdésre és hogy ez a normális tanulási folyamat. Segítségét köszönöm: Czinger BrigittaA pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Brigitta! Amit az Ön kislánya mond, hogy őt mindenki csak bántja, és nincsenek barátai, ez Önnek szól, az Ön érzéseinek üzen a kislánya. Írja, hogy nem szeretett bölcsibe sem járni, és az óvodai beilleszkedés is nehézkes. Sikerült-e Önnek nyugodt szívvel és lélekkel elengednie a kislányát bölcsibe, óvodába? Ön hogyan reagál a kislánya fájdalmas emlékeire, megbántásaira? Hogyan áll az élet dolgaihoz, hogyan fogadja az új helyzeteket? A gyerekek gyakran azt a mintát követik, amit a szüleik közvetítenek nekik, azokra az érzésekre reagálnak melyeket a szülők tudatosan, de inkább tudattalanul erősítenek bennük. A kislányának Ön tudna legjobban segíteni, ha erősítené őt abban, hogy az óvodában barátokat lehet szerezni (esetleg segítene neki ebben, meghívná őket az Önök otthonába, vagy közös játszóterezésre), hogy az óvó nénitől új dolgokat lehet tanulni, és vajon mi az az új dolog, amit az óvodában tanult? A tapasztalás fogja megerősíteni őt abban, hogy az új dolgok megismerése kihívás, és jó dolog, ha ebben Önnek is ez az üzenete. Kedves Brigitta! A szorongásait próbálja meg letenni, és elfogadni azt, hogy Ön ezt jól csinálja. Ha ezt érzi, ezt sugározza magából, a kislánya is megerősödik ebben. Ne féljen határokat szabni, és ne féljen attól, hogy a gyermekének rossz lesz. Ő bepróbálkozik, hiszen szeret Önnel lenni, mert anyával együtt jó. Azonban azon túl is van, és azon túl is lehet jó. Ám mindig, mindenkor örömteli a visszatérés, az újra együtt-levés. Próbálja meg így keretezni a dolgokat. Üdvözlettel, Jeges C. EleonóraKiemelt szakemberek a témában
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
-
