Utál a 7 éves kisfiam!:'(

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Edina, kisfia valószínűleg nem depressziós, de a helyzet pontos megértéséhez érdemes lenne felkeresniük egy szakembert. A testvérféltékenység normális dolog - arról nem ír, mennyi idősek a húgok és mióta áll fenn ez a dolog, könnyen lehet, hogy ez áll a kisfia viselkedésének hátterében. Életkorából fakadóan valószínűleg már iskolás, talán most kedzte a tanulást, talán tavaly, mindenesetre az elmúlt időszakban - testvérek születése, iskolakezdés - sok változás történhetett az életében. Biztos vagyok benne, hogy mindhárom gyermekének igyekszik a legtöbbet megadni, és azt is pontosan tudom, milyen nehéz a szülőség sok-sok elvárásának megfelelni. Ne keseredjen el, sokan eszköztelennek érzik magukat, és a gyerekek dühétől elbizonytalanodnak. Egészen biztosan állíthatom, hogy a kisfia nem utálja magát, de valószínűleg valami miatt szenved - ám mivel még gyerek, hiába kérdezgeti, ő nem fog tudni választ adni arra, mi feszíti. Ezért érdemes szakemberhez fordulni, aki megismerve Önöket, a kisfia történetét, pontos tanácsokkal fogja tudni segíteni Önöket. Érdemes még az elején segítséget kérni, hogy ne mélyüljön el nagyon ez a dolog! Magánrendelésben dolgozó kollégát is felkereshet, vagy ingyenes segítségként a lakóhelyileg illetékes nevelési tanácsadóhoz fordulhat, az interneten rákeresve megtalálható, hová fordulhatnak. A nevelési tanácsadókban pszichológusok dolgoznak, akik szükség esetén terápiát biztosítanak, vagy konzultációt, nevelési tanácsadást a szülőknek. Bátran keresse fel őket, higgye el, Önnek és az egész családnak is nagy megkönnyebbülés, ha ezt az átmeneti elakadást, feszültséget orvosolni tudják! Érdemes lehet annak is utána nézni, hogy az iskolában van-e iskolapszichológus, talán hozzá is tudnak fordulni, szintén ingyenes ellátás keretében. Addig is, amíg elérnek egy szakemberhez, a helyzet megkönnyítésére kipróbálhatja, milyen, ha kisfiával minden nap bizonyos időpontban csak kettesben vannak és rá figyel. Ha valóban testvérféltékenység áll a háttérben, akár pici baba van otthon, a gyerekek sokszor rosszul tűrik, hogy a figyelem nagyobb része (teljesen érthető módon) a kicsi(k)re irányul. Egyes gyerekeknek kifejezetten az segít, ha naponta bizonyos ideig csak rájuk figyelve akár egészen pici babaként szeretgetjük, ringatgatjuk őket, “babát játszva”, amíg szükséges, vagy az ő igénye szerint játszunk vagy mesét olvasunk. A fennmaradó időben lehet a legnagyobb testvérként kezelni, tőle már valóban más dolgokat is elvárhatunk, mint a kicsiktől, de talán ez az extra, csak neki szóló figyelem Öntől (illetve az édesapjától, vele is érdemes külön kettesben zajló időt tervezni) megnyugtatja. Üdvözlettel, Féderer Sára