A kérdés
Kedves Tanácsadó Pszichológus! A kisfiam 11 éves és egy napon az iskolájuktól két kilométerre nagy tűzeset volt amiért a gyerekek nem hagyhatták el az iskolát és nem lehetett ablakot nyitni. A pedagógusok és a gyerkek is mindenféle negatív következményét, veszélyét taglalták tűznek, melyben természetesen a fantázia is jelentős szerepet játszott. A füst érezhető és látható volt a tantermekből is. A kisfiamat csak szülővel engedték haza ami természetes ilyen helyzetben. Részletesen átbeszéltük az esetet mégis esetére sírni kezdett és hányingerről panaszkodott mely pszichés alapon jelentkezhetett mivel nem volt kitéve a füsthatásnak. Alig tudott elaludni és azt mondta, hogy csak erre az esetre tud gondolni, másnap reggel is sírni kezdett, hányingere volt és enni sem tudott eközben azt mondogatta, hogy számára olyan ilyesztő volt ez az esemény, hogy csak erre tud gondolni. Sokszor végig mentünk azon, hogy konkrétan mitől tart, mi ilyesztette meg, de sajnos nem sikerül megnyugtatni.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Édesanya! Reméljük, az eset óta kisfia már jobban van, lassan megnyugszik. Mint azt Önök is nagyon helyesen gondolták, a kisfiú a tűzeset, az ijedtség hatására érezte magát rosszul, a hányinger, az étel elutasítása, a nehéz elalvás, mind a szervezet normálisnak tekinthető reakciója a veszélyre. Az, hogy próbálták vele átbeszélni, hogy „konkrétan mitől tart”, szintén tekinthető jó stratégiának, csak úgy tűnik, ez most nem volt elég a kisfia megnyugtatásához. Előfordulhat, hogy kisfia nem tudja megfogalmazni a félelem konkrét okát, csak azt tudja - vagy lehet, hogy az érzi a jobb kifejezés - hogy ez az egész gyomorszorítóan félelmetes, hisz az eddig biztonságosnak hitt világ képét a hirtelen támadt tűz megsértette. Arra bíztatnám, hogy tekintse továbbra is érthetőnek gyermeke ijedtségét. S közben bátorítsa őt, hogy rajzban, mesében, játékban fejezze ki az átélt élményeket, játssza el az eseményhez kapcsolódó különböző szerepeket (legyen a hős tűzoltó, az a személy, aki tűz észlelése után értesíti a tűzoltóságot, a tűz után indított vizsgálat vezetője, valaki, aki kimenekül/ akit kimentenek…). A játékok után beszélgethetnek arról, hogy ki miben hibázhatott, hogy milyen pusztító tud lenni a tűz, de mi mindent köszönhetünk is neki. S jó alkalom lehet ez arra is, hogy azt is megbeszéljék, hogy különbség lehet az emberek között abban is, hogy kiben milyen érzések keletkeznek, s abban is, hogy ki, miként fejezi ki az érzéseit. Őszintén remélem, hogy kisfia félelmei oldódnak, s hamarosan újra a korábbiakhoz hasonlóan élik a hétköznapjaikat! Ha azonban a félelem, a rossz közérzet állandósul, kérjen pszichológustól segítséget. Minden jót kívánok: dr. Rostás RitaKiemelt szakemberek a témában
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
-
