A kérdés
Tisztelt Pszichológus Szakértő! Kislányaim 7 és 5 évesek (1. osztályos, középső csoportos óvodás). Azzal szembesültem, hogy az iskolában a házi feladat megírása után a gyerekek rendszeresen mesefilmet néznek. Jeleztem a pedagógusnak, hogy nem értek egyet ezzel, és szerettem volna tudni, hogy mi indokolja ezt a szokást. A pedagógus azt mondta, mivel nem tud róla, hogy ez káros a gyerekekre, ezért nem bünteti őket azzal, hogy megvonja tőlük. Elmondtam, hogy szerintem a gyerekeknek a napköziben a szabad játékidőben az szolgálná az érdekét, ha egymással játszhatnának, beszélgethetnének, mozoghatnának. Úgy vélte, ezt tévézés közben/alatt is megtehetik. Sajnos nem tudtam meggyőzni őt. Az óvodában újabban ebéd előtt néznek mesét a gyerekek, korábban ilyenkor meseolvasás volt. Szeretném tudni, mi a véleménye ezekről, illetve ismerhető-e olyan szakvélemény, amely segítene elérni az óvodai tévézés megszüntetését és az iskolai tévézés minimalizálását? Köszönettel, OlgaA pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Olga ! Köszönöm, hogy megírta kérdését és örülök, hogy tudatosan gondolkodik gyerekei jólétéről, ugyanis nem minden szülőnek jut eszébe megkérdőjelezni a mese és TV használatát, mert nagyon sok családban mindennapos "társ" a különböző csatornákon bejövő információ és szórakoztató műsor. Teljesen jól látja a helyzetet, hogy a gyerekeknek sokkal jobb, ha egymással játszanak, ha mozognak és persze néha pihenni is jó, amikor az arra kijelölt kuckóba csak úgy befekszenek a gyerekek és egy picit erőre kapnak. A képernyő nézése egyik célt sem szolgálja. Szakmailag azt gondolom, hogy ha a gyerek néha, nagy ritkán néz TV-t vagy mesét az nem baj, ha megválogatjuk a tartalmát és ezt abból a célból tesszük, hogy kikapcsolódjon, informálódjon és ezt a töltekezési formát is megismerje. Ilyenkor tanácsolt a gyerekkel együtt nézni a programot és ha utána van kérdése azokat átbeszélni. Tehát ez egy közös élmény, amihez kapcsolódhatnak más aktivitások is. Ha a TV nézése azt a célt szolgálja, hogy csak úgy legyenek a gyerekek, addig sem kell velük foglalkozni, akkor annak megőrző és nem pedig fejlesztő funkciója van. Az lenne jó, ha a gyerekek azért járnának intézménybe hogy szocializálódjanak, új dolgokat megtanuljanak magukról és a világról, kapcsolódjanak másokhoz. Ehhez sokkal jobbak az élő interakciók, a projektek, a közös gondolkodások, a sok mozgás, éneklés, művészetek, kirándulások. A passzív tanulás és információ áramlás nem tud kellő módon beágyazódni, megválaszolatlanok maradnak a kérdések és elég sok kutatás eredménye szól arról, hogy akár agresszívabbak is lesznek a passzív módon képernyőt bámuló gyerekek. Ugyanakkor csökken a kreativitásuk, a képi világuk leegyszerűsödik, a fantáziájuk csorbát szenved. Válaszolva kérdésére, nincs semmi helye ilyen formában a TV-nek sem az iskolában sem pedig az óvodában. Mint kiegészítő eszközt lehet használni, ha ez előre betervezett és a pedagógussal együtt történik, majd ezt csoportos feldolgozás követi. Ami a szakvéleményt illeti, ilyenről nem tudok, viszont olyanról igen , hogy az intézménybe járó gyerekek szülei összefogtak és aláírás gyűjtéssel megvétózták a TV őrző funkcióját. Talán ez lenne a legjárhatóbb út az Ön esetében is. Remélem sikerül, jó lenne ha nem hagyná elveszni értékes meglátásait. Tisztelettel Balázs NelliKiemelt szakemberek a témában
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
-
