tanuláshoz hozzáállási probléma

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Gárdonyi Szülők ! Megértem aggódásukat, ugyanakkor azt gondolom, hogy a kulcsmondat a " háború kerekedik közénk". Véleményem szerint a legfontosabb a gyerek- szülő kapcsolat, a gyereknek egész élete során a legfontosabbak a szülei, bármilyen problémája, kérdése van, az a jó, ha hozzájuk tud bizalommal fordulni. Ha ezt a szoros, ősi, bizalmas kapcsolatot bármi felborítja, akkor a gyerek ahelyett, hogy szülő orientált maradna, lassan áttér a kortárs orientáltak közé, ami azt jelenti, hogy az élet legfontosabb kérdéseit, a titkait ,már nem a szülőkkel fogja megosztani, hanem a barátaival, vagy csak a korcsoportjával. Tudjuk, hogy sokszor ez a csoport mögött nincs annyi jó szándék, tudás és tapasztalás és nagy is a fluktuáció. A kérdésem az, megéri-e a tanulás miatt ennyire eltávolodni, mindent feláldozni a tanulás asztalán? Tudom, hogy fontos a tanulás, manapság nagy harcok folynak, hogy ki melyik iskolába kerülhet be és ez esetleg meg is határozhatja a továbbtanulását, azért lássuk be a tanulás és sikeresség sokféleképpen korrigálható még felnőtt korban is. Sok olyan felnőtt van, akinek nincsenek diplomái mégis sikeres, az viszont sokkal nehezebben pótolható, amikor valaki elveszti a szüleivel a kapcsolódást. Mit lehetne tenni? Először is érdemes lenne kizárni minden problémának lehetőségét, gondolok itt részképesség zavarokra vagy akár egyéb lelki terhekre. Ha kiderül, hogy ezek nincsenek és nem is nehezítik a tanulást, akkor csak arról van szó, hogy valamikor elveszett a kislányuk motiváltsága, ami azért még javítható. Kérdés lenne az is, hogy csak az iskola dolgaival kapcsolatban lett ilyen enervált, vagy ez mindenre kiterjed? Ha csak az iskolával kapcsolatban van probléma, mindenképpen jó lenne elmenni az iskolába fogadóórára és átnézni , hol akadnak meg a dolgok, keresni olyan tantárgyakat, ahol még nem veszett el minden remény. Érdemes lenne a leckéket más szempontból megközelíteni, felkelteni a kíváncsiságot, a tudásvágyat, erre rengeteg technika létezik, akár az iskola fejlesztőpedagógusa vagy pszichológusa is tud irányadókat adni. Jó lenne egy ideig együtt tanulni a gyerekkel, megnézni mi az a mi nem megy, mitől fél, mi az ami nehézség neki? Sokat kéne beszélgetni nem a tanulásról, hanem mindenről, az élet dolgairól, az élet érdekességeiről, sokat együtt lenni és megerősíteni a kapcsolatukat, dicsérni azt, amit lehet. Az a tapasztalatom, hogyha egy gyerek jól van magával és a világgal, akkor könnyebben legyőzi az akadályokat, kevésbé csúszik el a kudarcoknál és jobban is tiszteli önmagát. Véleményem szerint erről az oldalról lenne jó megközelíteni a dolgokat, a tanulás kerülését felfogni mint egy tünetet és tudjuk, hogy soha sem a tünettel dolgozunk, hanem azzal, ahol az elakadás elkezdődött. Sok sikert, türelmet, kreativitást kívánok ehhez. Üdvözlettel Balázs Nelli