tanulás

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Anyuka! Köszönjük a bizalmát, köszönjük, hogy kérdésével hozzánk fordult. Érzésem szerint egy olyan „harc” alakult ki kettejük között a tanulás, a házi feladatok körül, ami a kapcsolatukat is veszélyeztetheti. Leveléből nem derül ki mióta tart ez az állapot. Nem tudjuk, hogy régen is csak Önnel tanult-e lánya, és mostanra elégelte meg Ön, mert úgy véli, hogy hatodikra már elvárható lenne az önálló tanulás, vagy köthető-e a helyzet kialakulása valamilyen negatív hatáshoz, változáshoz (például a felső tagozatban a sok tanár jelenléte, iskolai kudarc, osztálytársak gúnyolódása, családi esemény, költözés stb.). Ez utóbbi esetben segíteni kell ezt a változást, negatív hatást feldolgozni a lányának, ez a folyamat elindulhatott a pszichológusnál. Elképzelhető, hogy ebben további segítségre van még szüksége a lányának. Ha sose tanult egyedül, akkor lehet, hogy egyszerűen nem tudja, hogy kezdje el, nincs meg a szükséges tanulás módszertani ismerete. Sok gyerek rájön magától is, hogyan tanuljon, másokat ügyes tanítók tanítják meg arra, miként kell tanulni, de sajnos előfordulhat, hogy ennek a hiányában reménytelennek érzik a gyermekek a megtanulandó anyag mennyiségét felső tagozatban, és feladják a próbálkozást a kudarcok után. Ha van az iskolában fejlesztő pedagógus, keresse meg, és kérjen segítséget. A lakóhelyéhez közel működő gyermekjóléti központhoz is fordulhat segítségért. Ugyanakkor az is lehet, hogy egyfajta játszmahelyzet alakult ki Önök között. A lánya érzi, hogy a tanulás Önnek sokkal fontosabb, mint neki, addig húzza az időt, amíg csak „lehet”, amíg Ön csüggedten fel nem adja azt a próbálkozását, hogy mással foglalkozzon, és el nem kezdi vele (helyette???) megoldani a házi feladatokat. Ebben az esetben mindkettejük „nyereséget” „zsebel” be a játszmázás értelmében. A lánya nyeresége, hogy ha veszekedve is, de Ön vele foglalkozik, és a házi is elkészül, Ön pedig elkeseredetten, de mégis elégtétellel nyugtázhatja, hogy mennyire fontos, még a lecke sem készül el Ön nélkül. Ebben a helyzetben azt tanácsolnám, lépjen ki a játszmából, adja át, adja vissza a felelősséget a lányának. Nem Ön kap egyest, rossz jegyet, ha nem tudja a leckét. Ha úgy látja, szükséges, ajánlja fel a lányának, hogy kaphat segítséget mástól a tanuláshoz (iskolai pedagógusok, tanuló szoba, magán tanár), illetve konkrét dologhoz kérve segítséget, természetesen Ön is segíthet. Meg tudják beszélni az időbeosztást, de a mindennapos harcra nem hajlandó tovább. Az időbeosztásról még annyit, hogy sokszor beválik, ha a tanítás után kicsit hosszabb szünetet kapnak a gyerekek, amikor kikapcsolódhatnak, kipihenhetik magukat. Lehet, hogy lánya is igényelné ezt, és jó hatású lenne, ha abban egyeznének meg, hogy pl. ötig, esetleg addig, amíg Ön haza nem ér, játszhat, olvashat, és így nem szemrehányással kezdődne a találkozásuk. Sok sikert kívánok a probléma gyökerének a megtalálásához, és sok felhőtlen, nem a tanulásról szóló közös időtöltést kívánok Önöknek a lányával! Dr. Rostás Rita