A kérdés
Tisztelt Pszihológus! Olyan problémával fordulnék Önhöz,hogy a kisfiam 7 éves,és már a tavalyi évben is azt vettük észre,hogy az osztályfőnöke "félretolja",vagyis nem hallgatja meg,nem hisz neki semmit,nem kérdezi meg,hogy ki mellett szeretne ülni,mint a többi gyermektől,és még sorolhatnám...Tavaly egy kislány mellé ültette,de nem igazán barátkoztak,idén viszont egyedül ül,kér rossz magatartású gyerek előtt!Órán húzgálják a fülét,és a tanító néni,nem azokra a gyerekekre szól rá,hogy ne csinálják,hanem az én kisfiamra,hogy ne beszéljen!Holott csak annyi mond,hogy ne csináljátok már,ne piszkáljatok!A kisfiam talpraesett,az oviban nagyon okosnak tartották,mert már akkor is irt,és számolt!Soha nem volt panasz az oviban a kisfiamra!Most viszont az említett tanítónéni adott egy papírt,hogy töltsem ki,és írjam alá,hogy én kérem,hogy pszihológus vizsgálja meg a gyerekemet az iskolában,akit az iskola hív oda!Sem mi,sem ismerőseink nem értik miért kellene a vizsgálat!Kérem segítsen!KöszönömA pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Tisztelt Levélíró! Mi is a kérdése tulajdonképpen? Hogy aláírja-e a vizsgálati engedélyt? Vagy hogy mit tegyen, hogy fia helyzete javuljon az iskolában? Nem írt arról, hogy tettek-e valamit, hogy a gyermek helyzete megváltozzon? Beszéltek-e a tanítónővel? Amikor az Önök orra alá dugták azt a bizonyos papírt, mondták-e hogy nem értenek egyet? Kifejezték-e nemtetszésüket? Kérdezték-e, milyen okból kellene megvizsgálni a gyermeket? Önök nem kötelesek aláírni egy ilyen engedélyt, ha nem tartják indokoltnak, de ez önmagában még nem lesz megoldás. Abból, amit ír úgy tűnik, hogy Önök eddig inkább eltűrték a kisfiún esett igazságtalanságokat. Nem panaszkodtak a tanítónőnek, hogy a gyermekük fülét óra alatt az osztálytársai húzgálják. A gyermek nem tudja megvédeni magát egy rosszhiszemű tanárral szemben. Nem látok más megoldást, mint hogy Önöknek kell ezt megtenni. Persze kérdés, hogy mi a gyermek esélye ebben a helyzetben a változásra. Nem tudhatom, hogyan reagál majd a tanítónő. Nem mindenki szereti, ha szembesítik a hibájával. Ezt Önöknek kell eldönteniük. De a gyermekről beszélgetni, kommunikálni kell. Inkább indítványozzanak egy beszélgetést, menjenek el a fogadóórára, ha van ilyen. Ha már ott vannak, és beszélgetnek, akkor pedig ne ijedjenek meg, és adják elő a saját meglátásukat, panaszukat - lehetőleg diplomatikusan, de határozottan. Sajnos az iskolában előfordul, hogy ha a tanárok úgy látják, hogy egy gyerek mögött nem áll senki (a szülők nem védik meg), akkor azt a gyereket könnyebben hibáztatják. Most még tanév eleje van, talán nem mérgesedett még el a helyzet. Érdemes még lépni, próbálkozni. Drukkolok Önöknek és a kisfiuknak. Üdvözlettel: Tóth VeronikaKiemelt szakemberek a témában
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
-
