A kérdés
Tisztelt Szakértő! Nagylányommal adódtak problémák az elmúlt időszakban. Ő jelenleg 17 éves és nagyon rossz irányban változott az elmúlt időszakban. Nem tanul rendesen, motíválatlan, nem őszinte és lusta. Rajta kívül még van egy 20 éves fiú is a családban, aki jelenleg egyetemista, mellette szellemi munkát végez és tudja a dolgát. Mindkét gyermek szinte egyforma neveltetést kapott, a különbség "csupán" annyi, hogy a lányom mögött ott van az édesapja, aki melléáll, ha én valamiért elmarasztalom. Számomra fontos, hogy tisztelettudóak és felelősség teljes emberekké válljanak és ezért meg is teszek minden tőlem telhetőt a példamutatást is beleértve. Sajnos a lányommal nagyon nehéz, annak ellenére, hogy lennének kötelességei azokra fittyet hány és igyekszik minden felelősséget hárítani, ami ezzel járna. Ez már hónapok óta így megy, és mostmár elfogyott a türelmem, hogy hiábavaló minden szép szó. Kérem ebben tanácsukat, hogy milyen irányban idulhatnék el? KöszönömA pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Tisztelt Édesanya! Úgy tűnik, a problémában minden családtag így vagy úgy érintett. Nagylánya az, akivel látványosan baj van, azonban az ismétlődő konfliktusokban mintha mindenkinek meglenne a maga szerepe. Ön és a férje nincsenek azonos állásponton a lányukat illetően. A szülői alrendszerben valamilyen zavar keletkezik akkor, amikor a nagylány nem megfelelően viselkedik. A szülők közötti koalíció megbomlik. Önök mint szülők nem tudnak összhangba kerülni, és talán egymást hibáztatják. Ön túlságosan megengedőnek tartja a férjét - talán úgy érzékeli, hogy az ő engedékenysége, elnéző attitűdje vezet oda, hogy lánya nem tisztelettudó és felelősségteljes. Férje talán úgy látja, hogy Ön túlzottan szigorú, és ezt tekinti minden baj forrásának. Érzésem szerint rendszerszinten, a család működése felől lenne érdemes ezt a problémát megközelíteni. A családtagok viselkedése és reakciói kölcsönösen hatnak egymásra, és ez valamilyen módon fenntart egy állandóan ismétlődő konfliktushelyzetet. Azt lenne érdemes elemezni, hogy ki mit vár el a másiktól, ki mivel elégedetlen a családon belüli szerepét illetően, mik a folytonosan előkerülő és ismétlődő viták, ezekben ki kivel van, kinek mi a szerepe. Ön kifejtette a saját szempontjait és elvárásait, és a többi családtagnak is lehetnek szempontjai, elvárásai, sérelmei, de valahogy a kommunikáció kényszerpályára került. Ebből érdemes lenne kimozdítani a családot. Elsősorban családterápiás megközelítést igénylő problémának érzem a leírtakat. A megoldást abban az irányban keresném, hogy Önök mindnyájan együtt vegyenek részt családterápiás üléseken. Valószínű, hogy mindannyian elkezdik majd máshogy látni és érteni ezt a sokféle kölcsönhatást a családrendszeren belül, amely fenntart és újratermel egy problémát. A családterápia lényege, hogy nem hibást keresünk, hanem megpróbáljuk megérteni, hogy az egyes családtagok hogyan érzékelik ugyanazt a helyzetet - általában nagyon eltérően -, és ebből kiindulva a családtagok segítséget kaphatnak annak megértéséhez, hogy a másikat mi zavarja, ki mit tudna változtatni. A változások egymást indítják be és az egész rendszer működését átalakítják. Nagyon érdekes és meglepő felfedezésekre lehet jutni, ami felemelő és felszabadító élmény is lehet. Ajánlom, hogy próbálják meg. Üdvözlettel, Nádasdy Nóra