A kérdés
Tisztelt Szakemberek! Három lány gyermekem van (12-12-10 évesek) Férjemmel nagyon megromlott a házasságunk. Most már ott tartunk, hogy Ő már a gyerekek előtt is felvállalja, hogy apa máshol keresi a boldogságot. Éjszaka jár haza, külön programokat szervez mozi, színház, étterem stb.. én úgy érem, hogy kezd már a gyerekektől is "elszakadni". Elnézi, hogy én a gyerekekkel tömegközlekedéssel oldjam meg a mindennapi dolgokat (a gyerekek napi szinten sportolnak iskola, uszoda, futópálya között kell közlekednünk minden nap) Ő meg egyedül a nagy családi autóval... Engem egyre jobban próbál ellehetetleníteni a gyerekek előtt, állandóan kritizál, leszól, megaláz, saját magát meg elkezdi fényezni, hogy ő mennyit dolgozik, mennyi mindent csinál milyen okos... Azzal vádol, hogy én a gyerekeket ellene hangolom, mivel már nem szeretnének vele egyedül elmenni sehová. Látom rajtuk, hogy nagyon szégyellik mások előtt az apjuk viselkedését. Mit mondjak nekik, hogyan kezeljék ezt a helyzetet?A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező, a lányai nagyok és okosak, és ha helyzetüknél és fiatal koruknál fogva nem is láthatják át teljesen ezt a szituációt, azt – minthogy szégyellik ami történik – nyilvánvalóan értik, hogy ez így nincsen rendben, hogy a dolgok megváltoztak, és hogy Ön is szenved. Vagyis csak akkor lehet hiteles, és őrizheti meg a gyerekei bizalmát, hogy ha olyat mond nekik a házassági problémáról, az apjuk viselkedéséről, az Ön lelkiállapotáról, ami IGAZ. Nem gondolom, hogy mindenbe be kellene avatni őket, ami történik, nem tartozik rájuk, meg túl nagy teher is volna nekik, de azt biztosan el kell szavakban is ismerni, hogy ez így Ön szerint sincsen rendjén. Persze hogy mit mondjon... Ez attól függ, hogy Ön mit gondol a helyzetről? Ha jól értem, Ön fel van háborodva, félti a gyerekeit, igaztalannak tartja a férje vádjait. Arról nem írt, hogy a terve kb. mi? Tűrni, és remélni, hogy majd helyrejönnek a dolgok? Vagy bessélni a férjével, hogy együtt oldják meg, amit meg kell? Vagy megbeszélés nélkül (mert l. et nem tartja kivitelezhetőnek) „egyszerűen” elválni? Szerintem mondható valami ilyesmi: „Nagyon nem értek egyet azzal, ahogy apukátok mostanában éli az életét, de nem akarom et veletek megbeszélni, mert ő mindenképp a ti egyetlen apukátok, akkor is, ha szerintem mostanában hibákat követ el. Ezt nekem kell vele megbeszélnem. Nem ti tehettek róla, ez biztos, vagyis ti biztosan nem tudjátok helyrehozni. Próbáljunk meg összetartani, és remélem, hogy sikerül neki és nekem megoldanunk, ami elromlott”. Nem ezeket a SZAVAKAT szeretném az Ön szájába adni. Ami ebből fontos – a többit meg Önnek kell (sajnos) összehoznia, hogy a gyerekeinek tudna érdemes arról, hogybármennyire is a szemük előtt zajlik minden, nem ők az okozói, nem is tartozik rájuk a felnőttek kapcsolatának válsága, és nem tudják azt megoldani, valamint hogy Ön azzal, ami történik, nem ért egyet, és igyekszik tűrhetőbb mederbe terelni az életüket. Borzasztó nehéz lehet ez Önnek, tartani a frontot minden irányba. Keressen segítséget a családjában, barátai között, és lehetőség szerint pszichológiai szaksegítséget is. Üdvözlettel: Biró EszterKiemelt szakemberek a témában
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
-
