Szorongás

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Anya!
És ez a megszólítás célzottan szól Önnek, mert abból a gondoskodásból fakadó aggodalomból, amivel kérdését feltette látszik hogy Ön egy kedves anya, aki jelen van kisgyermeke életében, aki érzékeli a kicsi lelkének rezzenéseit és gondolkodik, reflektál róla. Ez önmagában nagy kincs, nem magától értetõdõ jelenség! Ez az az alap, ami kiindulópont a probléma megközelítésehez, annak tudatosítása, hogy Ön ott van a kicsi számára. Elõször önmaga számára azután a kicsi számára tudatosítsa, majd érdemes ezt verbalizálni, és testi kontaktussal, öleléssel erõsíteni.
A halál, mint téma különbözõ életkorokban szokott a gyerekeknél felbukkanni és különbözõ mélységben érinti õket, ez karaktertõl is függ. Valószínû, hogy az Önök kislánya érzékeny, értelmes, befogadó, ha ennyi idõsen felfogja az emberi lét végességét...
Mivel a halál egy olyan téma, amit nem lehet megoldani, a legtöbb, amit tehetünk hogy nyugtázzuk létezését. Ha kerüljük a témát, csak félelmetesebb lesz. Meg lehet magyarázni, hogy ha elmegy valaki, az fáj, akkor szomorú az ember és sír, de aztán egy idõ után elmúlik a szomorúság. Ha a kicsi azt érzi, hogy anya mer a halálról beszélni, máris kevésbé lesz félelmetes neki, mert a kicsik átveszik a szülõk félelmeit. A legfontosabb viszont mindig kiemelni azt, hogy Ön és a férje ott vannak a kicsi számára, és ezt kell hallania most leginkább. ("Igen, anya szomorú mert valaki meghalt, de anya mindig itt van neked"; "apa odavan - de visszajön nemsokára", "a bölcsiben vagy, de jövök érted és együtt leszünk", stb)
Azzal, ha beszélnek a témáról (az Ön szomorúsága, apa távolléte, a kicsi sírása a bölcsiben) jó eséllyel csökkentik a kicsi szorongását, és szerencsére egy 3 évessel már sokmindent meg lehet beszélni, még ha egyszerü nyelven is. A gyerekek szintjén is mûködik az, hogy a dolgok kimondásával a tudattalan, érzelmi szintrõl a gondolati, tudatos szintre jutva csökken a bensõ nyomás.

Minden jót az anyasághoz!
Üdvözlettel:
Kökény Ida