A kérdés
Kedves Pszichológus! Amióta elkezdtem az egyetemet, több időt töltök külön a páromtól, eltávolodtunk egymástól. Majdnem szakítottunk, de úgy döntöttük, szeretnénk helyrehozni. Viszont nagyon nyomaszt, nehezen teszem túl magam azon, hogy lett egy lánybarátja, akivel nincs viszonya, de sok mindent megbeszélnek egymással és egyrészt félek, hogy velem esetleg nem osztja meg a problémáit, és emellett elkezdtem szorongani amiatt, hogy sikerül-e megoldani a dolgokat. Apró jelzéseken is képes vagyok pánikba esni, közben tudom, hogy ez a görcsösség csak rontja a helyzetet, de beleestem egy ördögi körbe és megrendült az önbizalmam is. Tudom, hogy magabiztosabbnak és önállóbbnak kéne lennem, bízni benne, közben pedig megtenni a lépéseket a kapcsolatunk javítása érdekében, de most azon rágódom folyamatosan, hogy biztos elég-e amit teszek, biztos szeret-e, biztos elmond-e nekem mindent és lesz-e olyan/jobb minden, mint korábban. Tudom, hogy magamon kell dolgoznom sokat, de nem tudom, hogyan.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Üdvözlöm! Az egyetem elkezdése önmagában is komoly kihívásokat tud támasztani a fiatal felnőttek életében: az ember ilyenkor távolabb kerül a családjától, a megszokott napi és tanulási rutinon változik, és nagyobb is a felelősség. Érthető az Ön esetében is, hogy megpróbálna tenni azért, hogy korábban jól működő kapcsolatán javítson, hiszen ez is erősítheti Önben az állandóság és biztonság érzését. Kérem engedjen meg nekem néhány észrevételt: Levelében csak az Ön álláspontját ismerem, így tenném fel a kérdést, hogy vajon az Ön párja mennyit tud az Ön érzéseiről? A párkapcsolat javításán mindkét félnek ugyanúgy akarni kell dolgozni, ami pedig azzal is jár, hogy Önök mindketten beszélnek őszintén egymással az érzéseikről, ez esetben pedig arról is, hogy Ön mit érez az említett lánybarát meglétével kapcsolatban, sőt kifejezheti nyugodtan az igényét is, hogy Ön szeretné, ha a párja a kapcsolatukat érintő kérdéseket Önnel beszélné meg. Önnek nem kell tettetnie magabiztosságot, az első lépés egymás felé az őszinte kommunikáció, legyenek nyitottak egymás érzéseire és félelmeire is. 100%-os bizonyosság ugyan semmire sincs, de amiket Ön megfogalmaz azok feltételezések. Nem tudjuk megjósolni a jövőt, viszont a bizonytalanságot tudjuk azzal csökkenteni, hogy saját magunkkal és másokkal is őszintén, elfogadóan és tisztán kommunikálunk. Fordítson a kérdéseken és gondolja végig a saját oldalát is: Ön mindent elmond a párjának? Mi lenne az első lépés, amit szeretne megtenni, hogy javuljon a helyzet? Mit várna a párjától első lépésként, hogy közelebb kerüljenek újra egymáshoz? Mivel lenne elégedett a közös jövőjükre nézve? Önnek minden lehetősége megvan, hogy javítani tudjon a jelenlegi helyzeten.Kiemelt szakemberek a témában
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz