A kérdés
Üdvözlöm! 5 éves kisfiam 4 hónapja olykor olykor gyakran jár pisilni. Volt, hogy fel órán belül 5x is elment. Voltunk vizelet vizsgálaton, negatív lett. Egy idő után abbahagyta, majd Megint kezdte előlről. Megint labor vizsgálat történt az bakteriális fertőzése igazolt. 10 nap antibiotikumos kezelés után negatív lett a pisi teszt,viszont ettől független van, hogy sokszor megy el pisilni. Azt figyeltem meg, hogy akkor indul el pisilni, ha valaki rá szól vagy valami nagyon hangos. Most az ünnepek miatt itthon van a férjem és volt nap mikor dleleott elég sokszor járt délután pedig alig. Amit tudni kell, hogy júniusban érkezett a kisöcsi. Nagyon szereti a tesót és ki is próbálunk mindent megtenni azért, hogy ne érezze azt, hogy ő nem fontos. Nyáron elég sokat voltunk hármasban a férjem sokat dolgozott. (6-22óráig) tehát alig találkozott vele a fiam. Mit tudok tenni azért, hogy segítsek neki? Lehet pszichés oka ennek a sok pisilésnek?A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Édesanya! Jó útirány az, hogy elmentek orvosi vizsgálatra. Tehát jelenleg ki van zárva bármilyen szervi probléma ( még a cukorbetegség kockázatát is esetleg jó lenne kizárni), joggal gondolhatunk lelki eredetű problémára. Levelében két olyan dolgot említ, ami időben egybecseng a panaszok keletkezésével. Nagyjából akkor született a kis testvér, amit ha még jól is fogad a gyerek mégiscsak hatalmas változás a család és az ő életében is. Ha jól értem, akkor elég sokat volt egyedül, kérdés, hogy Ön hogyan viselte ezt a megterhelést. A másik dolog az apa szerepe az ő életében, fiú gyerekről van szó, tehát az azonosulás szempontjából is fontos, hogy jelen legyen az apa. Mennyire tud a kisfia kötődni hozzá, vannak-e közös elfoglaltságok? Mit tudna tenni? A tünetekkel nem szoktunk foglalkozni, tehát nem érdemes ezt napi szinten szóvá tenni, inkább a mögöttes dolgokon lehet javítani. Olyan dolgokat csinálni, amik felszabadítóak a számára, továbbá akár bevonni új embereket az életébe, akikkel felhőtlenül együtt tud lenni. Az apát is jó lenne más szerepkörbe állítani, gondolom senkinek sem jó az, hogy ő nincs jelen a család életében és amikor jelen van, azt is megnézni, hogyan van jelen. Gyerekek esetében mindig jó, ha előjönnek a tünetek, mert ők még nem tudják megfogalmazni a hiányaikat, félelmeiket, érzéseiket, így a tünetek csökkenésével is látható az, hogy jó-e az új útirány. Ha a tünetek nem csökkenek, akkor érdemes felkeresni gyerekpszichológust, akivel kijátszhatja az elakadásait és megtanulhat újfajta megküzdési stratégiákat. Jó lenne nem megvárni azt az állapotot, amikor már fokozott szorongásról beszélünk. Azt gondolom, hogy mint anya, jól rátapintott azokra a területekre, melyek a tünetekre kihatnak, gondolja át, min lehet ebben a családban változtatni, mi az ami nem jól működik? Üdvözlettel, Balázs NelliKiemelt szakemberek a témában
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
-
