Search a listing

Sírás a bölcsiben

Nádasdy Nóra
Nádasdy Nóra 2017. december 18.

A kérdés

Tisztelt Pszichológus segítők, gyermekem 34 hónapos. Egy éve jár bölcsödébe. Már a beszokás is nagyon lassan ment, több, mint egy hónapig tartott. Nem akart ott maradni. Azóta nagyjából normalizálódott a helyzet. Megkésett beszédfejlődésű (neurológia szakvélemény, hallásvizsgálat), emiatt TSMT tornázunk. A beszéde robbanásszerűen megindult, a pár szót beszélő kislányból másfél hónap alatt több mondókat ismerő és mondó, a 4 db-os puzzle helyett a 16 db-os puzzlet kirakó kislány lett. Több területen is nagyon látványos a fejlődés. Bár beszélni még folyamatosan nem beszél, és valószínűleg logopédusra is szükségünk van. Sajnos két hete kezdődött nála, hogy reggelente nem akar ott maradni a bölcsödében. Nehezen megy be, és az egész délelőtt sirdogál, nyűgösködik. Anya, haza szavak rendszeresen elhangzanak, sokszor egymás után. Mára már ott sem akar aludni. Mit kellene tennünk? Nem tudjuk mi váltotta ki ezt, semmi sem indokolná? Keressünk fel egy szakembert? Köszönöm válaszukat.

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Tisztelt Édesanya! Kérdése olyan típusú kérdés, amit nagyon nehéz a távolból, a konkrét helyzet ismerete nélkül megválaszolni. Ahogy a gyermekek értelme, intellektusa a pszichoszociális fejlődés során kinyílik a világra, úgy jelenhetnek meg újabb és újabb szorongásforrások. Minél több ismerete, minél szerteágazóbb fantáziája van egy gyermeknek, annál bonyolultabb folyamatok zajlanak a lelkében. És a félelmei, szorongásai is annál összetettebbek, komplexebbek lehetnek. Hogy egy szorongásos jellegű tünet hogyan épül fel, mi tartja fenn, mi erősíti, az rendkívül egyedi dolog. A folyamat, az összefüggések mindenkinél mások. Az adott gyermek számára más lehet a jelentése ugyanannak a helyzetnek, eseménynek, megnyilvánulásnak, az ő saját egyedi élettörténete és reakciómódja alapján. Ez az, amit a gyermekpszichológus közös játékkal, gyermek-pszichodiagnosztikai módszerekkel ki tud bontani, értelmezni tud, a tünetet összefüggésekbe tudja helyezni. Ezután lehet mindezt "tolmácsolni", visszajelezni a szülőnek, majd megkezdődhet a tünet mérséklésére irányuló segítségnyújtás módjának kialakítása, kitalálása a szülővel együtt. A terápiás hatású "beavatkozásokat" végül a szülő végzi, ő alkalmazza a mindennapokban azokat a változtatásokat, melyek segíthetnek a gyermeknek. Tehát ez a szülő és a pszichológus közös munkája: kitalálni, hogy mi a baj, mi a megoldás, hogyan lehet bizonyos helyzeteket máshogy működtetni. Három év alatti gyermekek esetében sokszor a gyermekkel külön nem is foglalkozunk, hanem a szülővel együtt ún. baba-mama konzultációkon vesznek részt. Sokszor hosszú és időigényes folyamat is lehet egy tünet hátterének feltérképezése, mivel a kialakulásban sok tényező játszhat szerepet. Azonban mindent egybevetve az Önök esetéről így első közelítésben azt mondanám, hogy semmi furcsa nincs abban, ha egy három év alatti gyermek elsősorban az édesanyjával szeretne lenni, és folyamatosan igényelné az ő közelségét. Ezt természetesnek tartom. Ebben az életkorban még nagyon erős a kötődés, a fizikai közelség szükséglete. Kislányától nagyszabású alkalmazkodási teljesítmény volt, hogy beszokott a bölcsődébe - ha nehezen is, de vette az akadályt. Lehet, hogy most éppen eddig tartott a tűrőképessége, kicsit valamiért most csökkent az én-ereje, a kontrollfunkciói, melyekkel az Ön utáni vágyakozását keretek között tudta tartani. Van ilyen. Mindenkinél van egy fajta hullámzás abban, hogy éppen mennyire összeszedett, mennyire tart kereteket, vagy éppen mennyire enged utat az érzéseknek, impulzusoknak. A gyerekeknél sincs ez másképp. Tehát semmiképpen se értékelje úgy a helyzetet, hogy a gyermeknél valamiféle pszichés zavar lépett fel. Érthetően arról van szó, hogy a család hétköznapi működéséhez szükség van arra, hogy a gyermek bölcsődébe járjon, és ehhez valamilyen módon meg kell nyerni az ő együttműködését. Ebben érdemes lehet gyermekpszichológus segítségét kérni. De itt a segítségnyújtás abban áll, hogy a gyermek hogyan tudná a lehető legjobb lelkiállapotban átélni azt a helyzetet, melyre még talán a saját fejlődése folyamatában nem áll készen. A gyermeknek nehéz lehet külső elváráshoz alkalmazkodni úgy, hogy saját autonómiatörekvése, szeparációs-individuációs szükséglete alapján még nem igazán igényelné az édesanyjától külön töltött időt. Még óvodás korban sem ritka, hogy egy gyermeknek hosszabb ideig nincs kedve óvodába menni, inkább otthon maradna a szüleivel. A gyermekek rugalmasak: az élményeket megfelelő kontextusba helyezve és egy erős, biztonságos érzelmi kapcsolattal a hátuk mögött sok mindenhez tudnak alkalmazkodni. Van egy olyan jelenség is bölcsődei, óvodai beszokást követően, hogy kezdetben a sok új élmény magával ragadja a gyermeket, lelkesen jár a közösségbe, gyakorolja újonnan megszerzett kompetenciáit, majd ez a lelkesedés alábbhagy különböző okok miatt. Ennek kifejtése azonban nagyobb terjedelmet igényelne. Úgy érzem, hogy az Önök problémája személyre szabott segítséggel megoldható lenne, de a gyermek és a család alaposabb megismerése nélkül nehéz tanácsot adni. Üdvözlettel, Nádasdy Nóra

Kiemelt szakemberek a témában

Heti válogatás e-mailben

Minden héten elküldjük a legújabb szakértői válaszokat és cikkeket. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.

Megerősítő levelet küldünk; a feliratkozás csak a benne lévő linkre kattintva lesz érvényes. Adatkezelési tájékoztató