Segítség

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Kérdező! A Tourette-szindróma egy komplex neurológiai betegség, amelynek nem elsődleges tünete a káromkodás és a rossz természet. A Tourette-szindrómás betegeknél különböző automatikus mozgásos tikek, manierizmusok figyelhetők meg. Akaratlan rángások, az egyik szem vagy mindkettő tikkelése, a száj szélének rángása, a kezek és/vagy a lábak akaratlan, ismétlődő jellegzetes mozdulatai. A verbális (szóbeli) tik egyik fajtája valóban a káromkodás, de ha csak a káromkodás van jelen, mozgásos tikek nélkül, akkor az édesapjának nincs Tourette-szindrómája. A helyzeten a Tourette diagnózisa sem segítene túl sokat, mert a leírásából az tűnik ki, hogy az édesapja egy igen kellemetlen, agresszív és úrhatnám természetű ember. Amúgy 67 évesen – izomsorvadás ide-vagy-oda – még nagyon is hasznos tagja lehetne a családnak és a közösségnek, ehelyett ő a passzivitást és az agressziót választja. Ez nagyon sajnálatos. Pszichiátriai segítség, gyógyszer mindenképpen jót tenne neki és a környezetének. Magyarországon szigorú törvények szabályozzák, hogy gyógykezelés önkéntes alapon, a beteg együttműködésével lehetséges. A legnagyobb probléma Önöknél, hogy az édesapja nem együttműködő, és úgy tűnik, visszautasítja az orvosi segítséget. Kényszerrel nem élhetnek, azt viszont mindenképpen megtehetik, hogy a háziorvosával beszélnek Önök kérnek tőle pszichiátriai beutalót. A beutaló eléggé kötelező jelleggel szokott hatni a betegekre. Kérjék a háziorvostól azt is, hogy jöjjön ki édesapjához – a beteglátogatás a háziorvos feladatai közé tartozik – és beszéljen vele egészségi állapotáról és a viselkedéséről. Másik útvonal lehet, hogy felkeresik a területi családgondozó intézményt, és náluk kérnek segítséget, vagy tanácsokat, vagy egy szociális gondozó segítségét, aki néhány alkalommal beszél az édesapjával. A pszichológia nagyon gyakran találja magát szemben azzal a képlettel, hogy a szülő-gyerek kapcsolatokban a szülő viselkedése merev, alig változtatható, viszont károsító a gyerekre nézve – és itt teljesen mindegy, hogy kiskorú vagy felnőtt gyerekről van szó. Felnőtt gyerekekre nézve ugyanúgy károsító lehet a szülő viselkedése, mint a kicsiknél. Mivel a szülő gyakran elzárkózik az együttműködéstől, tagadja, hogy vele van a baj, és nem hajlandó a viselkedésén változtatni, ezért a pszichológia nagyon gyakran csak azt tudja tenni, hogy segít a gyereknek elviselni a szülőt. Ehhez ajánlok Önnek is egy könyvet: Susan Forward: Mérgező szülők. A könyv segítségével érzelmileg el tud távolodni apja viselkedésétől, jobb esetben találhat a könyvben olyan kommunikációs stratégiákat is, amelyeket ha alkalmazni tud, akkor nyugodtabb viselkedésre késztetheti az apját. A könyv mindenképpen csak második vonalbeli megoldás. Mindenki számára az ideális az lenne, ha édesapját be tudnák vonni pszichiátriai gyógykezelésbe, és ehhez vegyék igénybe a háziorvos és/vagy a családgondozó segítségét. Üdvözlettel: G. Tóth Kinga