Segítség

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Zsófi! Kérdése egyik része összefügg az életkorával. Ön és a párja, a kamaszkor vége felé, abban az életkorban vannak, amikor még kóstolgatják az elköteleződést. Annak megtanulása az egyik fő feladatuk, hogy majdan önálló életvitelre és tartós együttélésre alkalmassá váljanak. Ez pedig ugyanúgy tanulási folyamat, mint sok minden egyéb, ami már Önök mögött van. Tehát ne legyen türelmetlen, hagyjon időt, hogy a dolgok, érzések, annak mélységei és magasságai kiderüljenek és elrendeződve a helyükre kerüljenek. Csak így lesz látható, hogy mi tartós és mi csak átmeneti. Ami pedig kérdésének azt a részét illeti, hogy miért nem tud kilépni egy helyzetből, amit méltatlannak érez önmagához, az az önmagáról alkotott képével, vagyis az énképével magyarázható. Ön valószínűleg sok mindenben bátortalan és önmagában bizonytalan. A világot és benne saját magát negativisztikusan szemléli, esetleg szorong, hogy amit éppen csinál, ahogyan dönt, az megfelelő-e. Vagyis a viszonyítási pontja, hogy mások mit szólnak hozzá. Önmaga monitorozása helyett a külvilágra figyel. Azon igyekszik, hogy a kudarcot kerülje, hogy a nagyobb „bajokat megússza". Ha ezt a folyamatot meg tudja fordítani, vagyis tud bízni saját énerejében, hisz önmagában, hogy bármi is történik, azt képes megoldani, s ha kell, talál hozzá segítőtársakat, - vagyis ha sikerorientált és pozitív énképpel rendelkezik, akkor nem hezitál, hanem dönt és kiszáll egy olyan helyzetből, ami még szinte el se kezdődött, de már kétszer is véget ért. Mert egyszerűen hisz önmagában, hogy képes a csalódás és az elválás fájdalmát túlélni és majdan megtalálni méltó partnerét! Ez persze fejleszthető és tanulható, amit úgy hívnak, hogy önismeret. Ehhez számtalan útmutatót talál az ismeretterjesztő pszichológiai könyvek között, de kereshet hozzá pszichológus segítséget, akinek vezetése mellett egyénre szabottan fejlődhet. Üdvözlettel: Kovács Piroska