A kérdés
Kedves Melinda! Nagy szüksègem lenne a segítsègère! Megismerkedtem egy fèrfivel tavaly júliusban, a kezdetektől vonzódunk egymáshoz, viszont elmondta, hogy van egy 10 èves kisfia ès egy èlettársa aki a fiú nevelőanyukája, az igazi lemondott róla mikor 5 ėves volt! Igen bonyolult kapcsolatot kezdtünk, szeretőszerepben voltam egy ideig, de úgy alakult szerelmesek lettünk egymásba!! 2 hónapja találkoztam a fiával , fèltem a helyzettől de vègül jól alakult, a párom szakitott a barátnőjèvel! Már úgy tűnt vègre együtt lehetünk, ám de sajnos összeomlott a kisfiú, mert az anyukájának tekinti őt ès azt mondta nem szeretnè a 2.anyuját is elveszíteni, ezèrt ott maradt a nő!! A párommal keressük a megoldást, hogy tudnánk ezt a helyzetet megoldani, hogy kisfiú ne ssèrüljön de mi együtt tudjunk lenni, mert szakítani nem szeretnènk?! A nő sem könnyíti meg a helyzetünket, magától nem fog távozni mert elmondása szerint nincs hova mennie pėnzszűke miatt!! Előre is köszönöm!! Szèp napot!!A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Szandra! Helyzetük nekem is kissé bonyolultnak tűnik. Ön, harmadikként, jelenleg még kívülálló félként kér segítséget. Ha a pár mégsem szakít, akkor Önnek annyi választási lehetősége marad, hogy vállalja-e tovább a szerető szerepet vagy sem. Fontos, hogy a felnőttek tisztázzák az érzelmeiket. Ha az édesapa és a kisfiú nevelőanyja úgy értékeli a kapcsolatukat, hogy annak vége, akkor a döntésüket követően meg kell szüntetni az együttélést. Az, hogy itt nem ez történt, a kisfiúra és gazdasági nehézségre hivatkozva továbbra is fenntartják az életközösséget, jelezheti azt is, hogy az érintett felek nem hozták még meg a fenti döntést, még küzdenek (mindketten vagy egyikük) a korábbi állapot visszaállítása érdekében. Nem akarom meggyanúsítani az apát, de azt sem lehet teljesen kizárni, hogy neki valamilyen szinten kényelmes ez az állapot, lehet, hogy egyiküket sem akarja teljesen elveszíteni. Természetes, hogy a gyermek szeretné megőrizni az általa ismert, elfogadott, szeretett helyzetet. Itt „összeomlásával” az állandóság fenntartásának igénye mellett azt is jelezte, hogy túl gyors a tempó számára. Abban azonban biztos vagyok, hogy egy kisfiú ragaszkodása önmagában kevés egy kapcsolat fenntartásához. Ha összekötő kapocsként „használják”, akkor annak negatív következményei lehetnek. Előfordulhat, hogy később a gyereket hibáztatják, büntetik a boldogtalanságáért, túlzott elvárásokat támasztanak vele szemben, nem engedik leválni, „cserébe az elrontott életért”. Tehát, ha valóban úgy érzik az érintett felek, hogy ennek a kapcsolatnak vége, akkor lépni kell, külön kell költözni. A lezáráshoz az is hozzátartozik, hogy megegyeznek benne, hogy a továbbiakban tartanak-e, és ha igen, miként kapcsolatot. Könnyebb lenne a kisfiúnak, ha egy darabig még lenne lehetősége a nevelőanyával találkozni, telefonon beszélni. Szerencsés lenne, ha megoldható, hogy ezt követően egy darabig apa és fia kettesben éljen. Így a kisfiú időt kap az új helyzet feldolgozásához, és elkerülhető, hogy a 2. anyuka elvesztése miatti gyász mérgezze az új kapcsolatot, hogy azt élje át, hogy az apa új barátnője miatt kellett elmennie a szeretett pótanyának. Ez alatt Önök is időt nyernek a kapcsolatuk mélyítéséhez, nagyobb biztonsággal dönthetnek az együttélésről. A kisfiú miatt nagyobb a felelősség az Önök vállán. Minden összeköltözést követően várható súrlódások kialakulása, és ha valaki gyerekkel érkezik a kapcsolatba, akkor ennek veszélye fokozódik. Ne siettessék az összeköltözést! Üdvözlettel: Dr. Rostás RitaKiemelt szakemberek a témában
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
-
