A kérdés
Tisztelt Hölgyem/Uram! A páromnak van egy lassan 6 éves kislánya, aki már úgy született meg, hogy az apuka velem élt. A mai napig nem érzem, hogy milyen szerepem is van a kicsi életében. A párom most állított szembe azzal a ténnyel, hogy ha tovàbbra sem lesz olyan kapcsolatom a lányával, mint a rokonságomban a többi hasonló koruval (ami nagyon baráti), akkor nem szeretne velem közös életet. Nem tudom, hogyan álljak neki a kapcsolat kiépítésének, valamiért félek tõle. Az édesanya is jelen van az életében, aki minden megmozdulásomra amikor probálkoztam üzent a gyermekkel negatív dolgokat. Ennek ellenére a kicsi mindig elmondja, hogy szeret engem, viszont a konfliktus elkerülése miatt passzív vagyok a kapcsolatunkban, mivel rám nincs szüksége és így zavartalanul tölhet kettesben idõt az apukájával. Sajnos rosszul gondoltam, ez a rendszer eddig működött. Voltak próbálkozásaim, de jobban leköti a telefon a gyermeket, a nevelõ célzatú beszélgetést az apuka nem díjazza részemrõl.Mit tegyek?A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Érdeklődő! Köszönöm, hogy leírta a felmerülő problémát! Először is fontosnak tartanám, hogy tisztázzák a párjával, pontosan mik is az elvárások az Ő részéről annak kapcsán, hogy a gyermekkel baráti, jó kapcsolatot alakítson ki. Érdemes lenne az Ön félelmeit is megosztania a gyermek édesapjával azzal kapcsolatban, hogy nehéz Önnek a gyermekkel való kapcsolat kialakítása. Elképzelhető, hogy nehezen tudja megtalálni a szerepét ebben az összetett helyzetben? Nagyon fontos gondolat, hogy Ön úgy gondolja, Önre nincs szüksége a gyermeknek. Mi alapján gondolja, hogy Önnek nincs szerepe a kislány életében? A gyermek helyzete is összetett, hiszen egyfelől az édesanyja is szerves részét képezi az életének, viszont az édesapjához is kötődik, aki mellett pedig ott van Ön, akinek nincs még kialakult helye ebben a szereprendszerben - a kislány szemszögéből. A nevelő célzatú beszélgetések inkább egy szülői szerepet hoznának magukkal, ez azonban nem stabil - így előfordulhat, hogy a gyermek, és az édesapa nem tudja ezt a helyén kezelni. Érdemes lehet az édesapával közösen gondolkodni, milyen módon tudna közeledni Ön a kislányhoz. Például átgondolni, megtalálni azokat az örömforrásokat a kislány számára, amelyeknek a megteremtésében Ön is részt tud venni. Emellett pedig feltehetően a párja is örülne, ha Ön is részt venne azokban az elfoglaltságokban, időtöltésekben, amiket a gyermek és az apuka ketten végeznek. Így a párja sem érezné, hogy ki szeretne vonulni a helyzetből, és Önnek sem kell azzal a teherrel a helyzethez viszonyulnia, hogy egyedül kell a kapcsolat kiépítésében részt vennie. A nyitott kommunikáció és az őszinte közeledés segíthet abban, hogy a helyzet kezelhetővé váljon! Üdvözlettel, Jákli FruzsinaKiemelt szakemberek a témában
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz