A kérdés
Tisztelt Hölgyem/Uram, Röviden magamról: 24 éves leszek, nincs gyerekem, nincs most kapcsolatom, a szüleimmel élek még és fuvarszervezőként dolgozom másfél éve. Fél évvel azután, hogy erre a munkahelyre kerültem, megismertem egy odavalósi nőt. Ebédidőben találkoztunk párszor, aztán elkezdtünk írni egymásnak, egyre többet (Facebook). Már hamar az elején tisztában lettem vele, hogy ő (Z, 33 éves) párkapcsolatban él, egy 5 éves gyereke van, és a munkahelye is közös a párjával (akivel nincsenek házasságban). Egyre többet beszéltünk, amikor tudtunk, találkoztunk - érdeklődés, kölcsönös érzelmek, szerelem alakult ki Köztünk idővel. Langyosnak, "valahogy élhetőnek" nevezte a kapcsolatát. Az utóbbi időben többet civakodtunk olykor, és megbeszéltük, hogy elmond a párjának mindent. Ő kiborult, de nem küldte el, ez két hete volt, megbeszélték, hogy "meglátják", milyen. Azóta ez így van. Minden nap beszéltem Z-vel.. Több hely kellene írnom erről. Hogy fog ez alakulni köztük idővel? Köszönöm,M.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Máté! Köszönöm bizalmát, és bátorságát, mellyel megfogalmazta kérdését. Kevés információ áll rendelkezésre, igyekszem ez alapján válaszolni. Úgy tűnik, hogy valamilyen szinten mindkettejüknek gondja van az elköteleződéssel. Párja tulajdonképpen viszonyba kezdett Önnel, hiszen tartós párkapcsolat és gyermek mellett választott, egy nála tíz évvel fiatalabb férfit. De valamiért Önnek is megfeleltek ezek a feltételek, holott leendő 24 éves, fiatal férfiként lehettek volna más lehetőségei is, párválasztás terén. Ha jól értem, 1 éve tart ez a kapcsolat, melyen élethelyzeti szinten és életkori övezet terén is nagy kettejük közt a különbség. A hölgyet több pont köti jelenlegi párjához; munkahely, közös gyerek, lakhatás... s ez- ahogy ő fogalmazott, "langyos és valahogy élhető" számára. Ebből azt hallom ki, hogy kiegyezett az adott körülményekkel, hogy tulajdonképpen két kapcsolatot működtet párhuzamosan. Ha jól értem, azóta bevallotta az Önnel való viszonyát a párjának, de nem történt két hete semmi; mintha kipróbálnák, hogy tudnak ezzel a ténnyel, a történtekkel együtt élni. Úgy tűnik, mintha a harmadik fél reakcióján múlott volna, hogyan is folytatódik ennek a kapcsolatnak a története, míg önök nem jutottak ettől független elhatározásra. Kimondták valaha, hogy konkrétan mit szeretnének? Közös életet, lakást, elköteleződést, új fejezetet a harmadik fél nélkül? Ha igen, készítettek erre vonatkozóan terveket, hogy láttak hozzá a megvalósításhoz? Kicsit az a benyomásom, hogy ezek még nem letisztázott részletek, mintha valóban a kívülálló harmadikra bízták volna a jövő alakulását. Ha eldöntötte, hogy ezzel a hölggyel maradna, vele beszélje meg a konkrét lépéseket. De úgy tűnik, ő legalább annyira bizonytalan, hogy melyiküket válassza; hiszen, ha eldöntötte, hogy önnel akar lenni, akkor nem ad próbaidőt a jelenlegi kapcsolatának. Azt gondolom, ezeket az ellentmondásokat, kérdéses részleteket kellene nagyon alaposan letisztázni, s csak ezután gondolkodhatunk tovább. A kontrollt Ön legalább annyira átveheti a folytatásban, mint a többiek, nem kell passzív félként elviselnie a jelenlegi helyzetet, s csak sodródnia, a többiek reakcióira várnia. Ha mégis benne ragad ebben a helyzetben, a harmadik felében, aki felett mások döntenek, érdemes átgondolnia, hogy miért elegendő Önnek ennyi. Mitől fél? A fentiek tisztázása sokat fog segíteni, csak ezután lehet abban gondolkodni, hogy mire számíthat. Remélem segítettek észrevételeim, s megtalálja az Ön számára legjobb megoldást. Üdvözlettel: Barkász Heléna, klinikai szakpszichológusKiemelt szakemberek a témában
-
-
-
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz
-
-
-
-
