Pályaválasztás

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Szülő! Nem könnyű egy 14 éves kamasszal. Sem a harcolás, sem a teljes engedés nem valószínű, hogy célra vezető. A 14 évesek bár már nagyon céltudatosak, de igénylik még a szülői támogatást - nem felnőttek még. A velük való harc viszont távolságot szülhet. Ami egyik félnek sem jó. Én olyanban gondolkodnék, hogy hogyan lehetne megtalálni, mi motiválja őt, mi érdekli őt, mi az, amiért hajlandó lenne dolgozni? Mert hiába van érzéke valamihez, ha utálja. Hiába élne meg valamiből elvileg, ha rövid időn belül kiég, és a pénzét elköltheti az egészségügyben. Van-e valami, ami vonzza? Milyen életet képzel el magának felnőttként? Természetes, hogy most a társas kapcsolatok állnak a középpontban. Ezek fontosak. Ugyanolyan fontosak, mint a pályaválasztás. Lehet, hogy tehernek érzi azt, hogy ennyire dicsérik, hogy ekkora az elvárás vele szemben, hogy jól teljesítsen. Ön úgy gondolja, könnyen teljesítene egy erősebb iskolában is, valójában lehet, hogy a lánya fél attól, hogy nem sikerül neki. Hogy csalódást okoz Önnek, vagy saját magának. Ezért egy valóban olyan iskolát választ, amit fél kézzel elvégez. Meg lehet próbálni pihentetni a témát. Nagy nyomás lehet ez 14 évesen, hogy úgy érzi, most az egész jövőjéről döntenie kell. Még 18 évesen is az. Ráadásul szerencsére nem kell, hogy az egész jövőjéről most döntsön. Fontos benne tudatosítani, hogy ha most az erősebb iskolát is választja, bármikor válthat, ha úgy érzi, nem megy neki, vagy nem tetszik neki, nem érzi magát jól. Ahogy a gyengébb iskola után is tanulhat tovább. Csak mondjuk az utóbbi lehet, hogy nehezebb. Mert lehet, hogy már magának kell megkeresnie a tanulmányaira a pénzt. Önnek is megnyugtató lehet tudni, hogy nagyon sokan lesznek sikeresek és boldogok akkor is, ha fiatalabb énüket jól megdorgálnák, amiért nem tanultak rendesen. Ha szakmai motvációt nem is talál, megpróbálhatnak kompromisszumot kötni másképp. A lánya komolyabban veszi a pályaválasztást - Ön pedig esetleg enged egy picit a társasági életnek. Remélem, sikerül megbeszélniük és megtalálni a közös nevezőt! Üdvözlettel: Ármós Dorottya