A kérdés
Kedves Szakértő! Kislányom júniusban lesz 4 éves. Bölcsődébe nem járt, 1 éve kezdte az óvodát egy kis létszámú magánoviban (2 óvónő, 10 gyerek). A beszokás könnyen ment, nagyon várta, ám a pandémia miatt 1 hónap után szünet következett, azóta június óta jár ismét. Az óvónőkkel jó a kapcsolata, ám a gyerekekkel egyáltalán nem keres kapcsolatot, egyedül játszik. A foglalkozásokon részt vesz, de ha kérdezik, nem mindig válaszol és akkor is halkan. Ha az óvónő odaül mellé, vele beszélget, mesél az élményeiről, de a többiek előtt és a gyerekekkel szemben nagyon zárkózott, nem szeret/mer előttük megszólalni. Az lenne a kérdésem, hogy érdemes-e várni még, hátha magától feloldódik vagy vannak-e olyan eszközök, mesék, játékok, amivel valahogy ezeket a gátlásokat lehetne valamennyire oldani. Én is zárkózott típus vagyok, nem szeretek sok ember előtt beszélni, átérzem a helyzetét, és nagyon szeretnék segíteni neki ebben, hogy például majd az iskolában ne érjék kudarcok. Köszönöm a segítségét!A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Szülő!
A gyermek közösségbe kerülésével a szeparációs szorongás felerősödik, amely egyébként bizonyos határig teljesen természetes jelenség. Tartós fennállása viszont erősen hátráltatja a szociális kapcsolatok fejlődését. Úgy tűnik, hogy a kislányuk kétszemélyes ( általa jobban ismert) kapcsolatban viszonylag szorongás mentesebben tud viselkedni. Azonban, ha nincs más probléma, akkor ez szépen lassan oldódik. Nagyon sokat tud segíteni a helyzetek megoldásában a szülői minta nyújtása. Játékos szituációkban és in vivo helyzetekben minél több megtapasztalásra kell lehetőséget adniuk. Az javaslom, hogy Önök mint szülők is szélesítsék szociális kapcsolataikat, adjanak lehetőséget a kislánynak is arra, hogy minél több kortárskapcsolata legyen. Ha azonban gyanú van arra, hogy a kislányt olyan környezeti hatások vagy születési és fejlődési traumák érhették, akkor mindenképpen vegyék igénybe gyermekpszichológus segítségét! Üdvözlettel: Szabó Anna