A kérdés
Kedves Szakértő! Kislányom júniusban lesz 4 éves. Bölcsődébe nem járt, 1 éve kezdte az óvodát egy kis létszámú magánoviban (2 óvónő, 10 gyerek). A beszokás könnyen ment, nagyon várta, ám a pandémia miatt 1 hónap után szünet következett, azóta június óta jár ismét. Az óvónőkkel jó a kapcsolata, ám a gyerekekkel egyáltalán nem keres kapcsolatot, egyedül játszik. A foglalkozásokon részt vesz, de ha kérdezik, nem mindig válaszol és akkor is halkan. Ha az óvónő odaül mellé, vele beszélget, mesél az élményeiről, de a többiek előtt és a gyerekekkel szemben nagyon zárkózott, nem szeret/mer előttük megszólalni. Az lenne a kérdésem, hogy érdemes-e várni még, hátha magától feloldódik vagy vannak-e olyan eszközök, mesék, játékok, amivel valahogy ezeket a gátlásokat lehetne valamennyire oldani. Én is zárkózott típus vagyok, nem szeretek sok ember előtt beszélni, átérzem a helyzetét, és nagyon szeretnék segíteni neki ebben, hogy például majd az iskolában ne érjék kudarcok. Köszönöm a segítségét!A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Édesanya! A levele végével kezdeném a választ. Mi miatt lenne jó oldani a gátlásosságot? Szerintem a legfontosabb érv talán az, hogy felszabadult, jó kedélyű gyereke legyen. A kérdés, hogy attól függetlenül, hogy gyerekekkel nem társalog, mégis mennyire boldog, igazi gyerek a kislánya? Persze fontos felkészíteni a gyerekeket az életre, de ha csak ez vezényelne bennünket, akkor a szorongás áthatná mindennapjainkat, mi lesz, ha nem sikerül, mi lesz, ha bántani fogják, mi lesz ha ő mindig csak a sarokban marad és nem lesznek barátai? Nagy kérdés az, hogy vajon csak úgy lehet-e boldog egy kisgyerek ha barátkozik? Hogyan lehet még jókedélyű, felszabadult egy kisgyerek? Persze mindenhol azt írják, hogy a szociális készségek mennyire fontosak, a barátok, a kommunikáció megléte elengedhetetlen része az egészséges fejlődésnek. Szerintem érdemes azért figyelembe venni a géneket, a temperamentumot és a lehetőségeket is. Van-e a kislányán most szenvedés nyomás, vagy neki jó ez a kialakult helyzet? Ez az ő problémája vagy az Öné, mert a félelem, a szorongás felülkerekedett a jövőt illetően? Első körben ezeket a kérdéseket lenne jó megválaszolni, majd ha azt látja, hogy valójában jól van a lánya, akkor örülni az ő jólétének és kiélvezni ezt az időszakot. Ha azt látja, hogy a lánya is szorong, tüneteket produkál az óvónők is már kórosnak határozzák meg az állapotát, akkor érdemes lenne felvenni a kapcsolatot pszichológussal és átbeszélni első körben saját gátlásosságát és ha azt megértette és felül is tudja akár írni, nagy valószínűséggel sokat fog segíteni lánya problémáinak a rendeződésében is. A felszabadultságot gyakorolni lehet sokféleképpen, minden szabad és nagy mozgás kitűnő erre a célra. Agyagozás, homokozás, vízesés, nagy papírokon való festés is örömöt, szabadságot, bátorságot ad...Ne feledje, hogy ez a korszak még nem a barátkozásokról szól, sok gyerek játszik ilyenkor egyedül.az is fontos szempont, mennyire van felnőttek társaságában? Vannak-e testvérek, szomszéd gyerekek? Ezek mind befolyásolják, hogy ki hol tart a szociális képességek terén. Remélem sikerül megnyugodni, átlátni a helyzet minél több aspektusát és sokat cserfeskedni, kirándulgatni, játszani a lányával minél felszabadultabban. Üdvözlettel,Balázs NelliKiemelt szakemberek a témában
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
-
