A kérdés
Kedves Szakértő! Közel 4 éves kisfiam minden alkalommal, amikor nagy dolgát végzi a bilin vagy a wc-n, teljesen meztelenre vetkőzik. Amikor kis dolgát végzi, simán letolja a nadrágját, és a feladat végeztével felhúzza, de nagy dologhoz még a zokni sem maradhat. Kérdésem, hogy ez megszokott-e, vagy kell foglalkoznunk vele? Önként szól, hogy menni kell, és megy magától, de a vetkőzésben segíteni kell. Észrevettük, hogy nagy dolgot csak otthon hajlandó, kivételes esetben az egyik nagyszülőnél, ahol nagyon szeret lenni. A gyermek egyébként minden tekintetben fejlett, mindent (mozgások, beszéd, szobatisztaság) korának megfelelő időben kezdett el, kistestvére 2 éves. Válaszát előre is köszönöm: Kántor IstvánA pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Apuka! Szeretném megnyugtatni, hogy a kisfia viselkedésével minden rendben van, és logikus is, csak a mi felnőtt szemszögünkből lehet talán időpazarló. A 4 éves életkor megfelel annak az időszaknak, amikor a gyermek legfontosabb funkciója, legfontosabb feladata, annak elsajátítása, hogy a székletét visszatartsa, majd megfelelő időben és körülmények között a záróizmokat elengedje. Ezzel együtt arra is ráérez, hogy hogyan tudja más területeken is kontrollálni a testét. A kisfia ezt jól csinálja. A vetkőzés abból adódik, hogy szeretné nagyon precízen, hiba nélkül, tökéletesen lebonyolítani a műveletet. A vetkőzés azért szükséges, mert szeretné elkerülni azt, hogy összekenje a ruháját. Saját magáról már megtanulta, hogy ő könnyen tisztítható, lemosható, de ha a ruha összekoszolódik, akkor az szülői beavatkozást, mosást, mosógépet igényel, esetleg bosszúságot okoz. Ő mindezt szeretné megelőzni. (Nem tudom, volt-e olyan élménye, hogy nagyon összekente, összekoszolta a ruháját, és ezt a felnőttek erősen le is reagálták? Vagy kell-e vigyáznia a ruhájára? – ilyen elvárások felnagyítódhatnak a gyermek világában, és állhatnak a vetkőzés hátterében). A vetkőzés a mi felnőtt szempontunk szerint felesleges, és mivel időigényes, ezért gondolom, Önök mint szülők szeretnék kihagyni a napirendből. Mivel a kisfia napjaiban a székletürítés az egyik központi feladat, ezért kellő időt és figyelmet szán rá. Később, ha ez a fókusz elmozdul, és jobban fogja őt érdekelni az a játék vagy tevékenység, amit félbeszakított, akkor saját magától abba fogja hagyni a körülményes vetkőzést, mert rájön, hogy ezzel csak az időt húzza. Addig azonban a kisfia nevében a türelmüket kérem. A vetkőzés magától el fog maradni, a korlátozása viszont nem tenne jót, feszültséget, szorongást okozna, ami a székletürítés műveletét is megnehezítené. Az is teljesen rendben van, hogy széklet ürítésére csak otthon vagy az egyik nagyszülőnél kerül sor. A gyermekek szempontjából a székletürítés bizalmi dolog, csak ott állnak neki, ahol a bizalmi, elfogadó, támogató légkör megfelelő. Ez az attitűd, amúgy hosszú távon a gyermek előnyére is válik, ha az iskoláskori vagy felnőttkori személyi higiénia kialakítására gondolunk. Később iskoláskorban és felnőtt korban is jobban fog járni, ha úgy időzíti a napirendjét, hogy a nagydolgot otthon intézze el, és ne a kétes higiéniájú iskolai vagy munkahelyi WC-kben. Üdvözlettel: G. Tóth Kinga