Óvoda

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Kérdező! Gondolom, hogy Önnek akkor lenne a legkönnyebb, ha láthatná, hogy a kislánya megszokja az ovit, és jól érzi magát ott. Furán hangzik, de talán nem lepi meg, hogy ennek az a legfontosabb feltétele, hogy Ön megbarátkozzon a gondolattal, és a saját félelmeit kezelni tudja. A kislánya picike, szinte semmit sem tud a világról, nem tudja mi jó, mi rossz, mi veszélyes, mi biztonságos. Ismeretlen helyzetben annak alapján tájékozódik, amit Öntől lát, hall, és amilyen érzelmeket leolvas az Ön viselkedéséből, hangjából, szavaiból, testtartásából, stb. Azért mondom mindezeket, mert a válasz a kérdésére, hogy hogy lehet könnyen venni az akadályt, az, hogy Önnek most saját magával kellene intenzíven foglalkoznia, hogy saját magát "óvodaéretté" tegye. A válaszadásban itt kezdődnek a nehézségeim. Ugyanis Önről még azt sem tudom, hogy apukája vagy anyukája a kicsinek (feltételezem, hogy anya, apák lazábban szokták venni az óvodakezdést), így aztán főként nem tudom, vajon miért fél az elszakadástól. Félti a kislányát? Hogy nem lesz eléggé jó dolga? Ha így van, akkor megkönnyítheti a saját dolgát, ha meglátogatja az óvodát, megismerkedik az óvónővel, megfigyeli, hogy hogyan viselkednek a gyerekek (ha látja, hogy zajosan játszanak, megnyugodhat, hogy az oviban rendes gyerekélet zajlik). Ha a félelme azzal függ össze, hogy Ön mit fog kezdeni saját magával, ha a kicsi már az oviban tölti a napjait, akkor erre is kellhet készülnie. Vajon van már állása? Vagy később fog keresni? Aztán az is fontos kérdés, hogy a családban ki mit szól ahhoz, hogy a kislány oviba megy. Ha nincs egyetértés a felnőttek között, akkor nem könnyű a szülőknek, nem könnyű anyának határozottnak maradnia, hogy az ovi jó dolog. Mert egyébként jó dolog, mert kitágítja a gyerek lehetőségeit, jól érzi magát, társaságban sokkal több dolgot lehet játszani, sokmindent lehet tanulni egymástól is, óvónénitől is. A kislányát is fontos felkészítenie a változásra, meséljen neki az oviról, mesélje el neki, hogy pontosan mi lesz, kik lesznek ott, hogyan fognak menni oda, ki megy majd érte, hogy fog telni ott egy nap, stb. El lehet sétálni az ovi felé vele is, megmutogatni, milyen érdekes dolgok vannak ott. A világért sem szabad ijesztgetni az ovival. Ez azt is jelenti, hogy akkor kezdjen el beszélni az oviról a gyermeknek, amikor a saját félelmeivel már elég jól tud bánni, és képes arra, hogy ne szorongva beszéljen, hanem kedvcsináló, informatív dolgokat mondjon. És éljen a beszoktatás lehetőségével. Készüljön fel rá, hogy búcsúzáskor a kislánya esetleg sírdogálni fog, és fontos hogy ilyenkor ne bizonytalanodjon el, hanem egy szeretetteljes búcsúzás után (mindig el kell búcsúzni!! nem szabad elszökni!!) gyorsan távozni kell, a kicsit az óvónéni gondjaira és szeretetére bízva. A gyerekek a búcsúzás szomorúságát hamar kiheverik, és játszani kezdenek. Üdvözlettel: Biró Eszter