A kérdés
Üdvözlöm! Jelenleg kisfiammal vagyok itthon GYES-en. Érzéseimet tekintve depresszióban és szorongásban szenvedek egyszerre. Lassan egy éve, hogy rossznak mondható az állapotom. Ebben az időszakban rengeteget foglalkoztam a lelki világommal, ami lehet, hogy inkább ront az állapotomon. Tudom, hogy a problémám alapvetően a gyerekkoromból származik. Édesanyám önbizalomrombolóan viselkedett velem gyerekkoromban: hiányzott a feltétel nélküli anyai szeretet, folyamatosan kiabált, veszekedett velem, úgy kellett éreznem gyerekként, hogy nekem mindig tökéletesen meg kell felelnem neki, csak így őrizhetem meg a családi a békét és kaphatom meg a szeretetét. Folyamatosan bűntudatot keltett bennem, ha valami mégsem teljesen úgy volt, ahogy ő szerette volna. Természetesen értem, és kognitív értelemben teljesen le tudom vezetni, hogy mit miért érzek, és mi milyen módon következik a múltból. De az érzéseimet nem tudom megváltoztatni. Jelenleg a férjem jellemét tekintve hasonló beállítottságú, mint édesanyám. A legnagyobb problémám, hogy képtelennek érzem magam, hogy képviseljem magam. Ilyenkor úgy érzem, hogy elveszítem mások szeretetét. Folyamatosan azon szorongok, hogy más mit gondol rólam, és nehezen vagyok képes kapcsolatokat teremteni. Erre is tudom a magam kis válaszát, hogy a kapcsolatokban egyenrangú félként kellene viselkednem. De képtelennek érzem magam, és amikor biztatom magam, hogy ez a megoldás, és elhatározom, hogy márpedig határozott leszek, nem sikerül fenntartanom ezt az állapotot. Mert egyszerűen valahogy tudat alatt nem engedem meg magamnak, hogy önmagam legyek (mintha sohasem lettem volna az - hiszen mindig megfelelni akartam, hogy szeressenek), és hogy képviseljem magam és az önmagam céljai szerint éljem az életem. Szeretném a segítségét kérni, hogy merre induljak, mi a gyógyulásom útja, mit tudnék tenni?A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Gigi! Sokat van felnőtt társaság nélkül? Az otthon töltött években a felelősség, ami az anyára hárul és sokszor az egész napos egyedüllét, bezártság előhozza azokat a régi sérelmeket és szomorúságokat, melyekkel korábban talán kevesebb időt foglalkozott volna. Anyánktól kapott érzéseink, benyomásaink kihatnak jelenlegi életünkre, anyaságunkra is, de mindig van lehetőség a változtatásra. Javaslom, hogy első lépésként töltsön együtt férjével pár napot kettesben, a gyermekük nélkül és beszéljenek arról, milyen is volt korábban a kapcsolatuk: elevenítsék fel megismerkedésüket, a boldog perceket, hogy ki miben látta a másikat vonzónak. Muszáj néha időt szakítani a kikapcsolódásra és a feltöltekezésre. - Ez biztosan nagyon fontos abban, hogy jobban érezze magát. Szinte minden ember fél attól, hogy elveszítheti mások szeretetét, hiszen a kapcsolataink, kötődéseink a legfontosabbak. mindemellett magunkat kell elsősorban szeretni és elfogadni, akkor egyértelműbbé válik az is, hogy hogyan képviseljük érzéseinket. Az önbizalomhiányra a mindennapi életében javaslom, hogy töltsön minél több időt olyan tevékenységekkel, amelyek jó érzéssel töltik el és sikereket jelenthetnek az Ön számára; másrészt forduljon bátran pszichológushoz, akivel átbeszélheti, megoszthatja félelmeit, gyermekkori érzéseit és jelenlegi problémáját. Minden jót kívánok Önnek! Üdvözlettel: Havasi TündeKiemelt szakemberek a témában
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
-
