A kérdés
Tisztelt Doktornő/Úr Az élet úgy hozta, hogy 2 kisgyermekem (fiúk) nevelem egyedül. Időközben rátalálta a páromra akinek szintén 2 kisgyermeke van teljesen azonos korúak és neműek mindkettőnk gyerekei. Lassan 3 éve vagyunk párkapcsolatban. Nála minden hétvégén ott vannak a gyerekek, nálam hétköznap és minden második hétvégén. Már egy ideje ,több kevesebb sikerrel próbáltam beszélni vele az együttélésről. Mindig ugyanaz a vége, nem történik semmi. Állítása szerit, szeretne csak 3asban lenni a gyerekeivel , félti a lelki világukat, szereti szeretgetni őket egyedül. Nemtudja mikor állna készen erre a lépésre. Párszor említette hogy, próbáljuk meg de fél nap sem telt bele és lemondta. Fél évente hozom fel a témát. Szerettem volna ,egy családot alkotni vele/velük. De így mégsem érzem teljesnek. Heti 3-4 alkalomra emelte bár a velünk töltött időt de 2 évig csak heti 2-3alkalom volt ez. Nemtudom mit tegyek ,hogy mindekinek jó legyen. Előre is köszönöm válaszát.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező! A párkapcsolat sarkalatos pontja, hogy tudnak-e közös döntéseket hozni, kompromisszumot közni, adott esetben lemondani az érdekeinkről a kapcsolat kedvéért. Érzékeny folyamat ez, amihez sok minden szükséges. Első sorban elköteleződés, de sokszor idő, hogy elérkezzenek mindketten ugyanarra a pontra más-más kiindulási pontról. Fontos döntések esetében, mint összeköltözés, házasodás, gyermekvállalás stb esetén így megy ez. Türelem kell a jó kapcsolathoz és az összeköltözés feltehetően megoldandó helyzetek sokaságát vonja majd maga után. Erre is érdemes felkészülni. Nekem az a tapasztalatom, hogy ahol két ember elkötelezett, ragaszkodik egymáshoz, ott ha vannak is nehezebb időszakok, végül mégis megszületik a közös ú.Kiemelt szakemberek a témában
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz