A kérdés
Tisztelt Pszichológus/Szakértő! Egy sajátos problémával szeretnék fordulni Önhöz. 16. életévemet már több hónapja betöltvén kérdezném egy olyan problémakörről, ami a pszichoszexuális fejlődéshez kapcsolódik. Lassan 3 éve végzek rendszeresen önkielégítést, amely komoly igényemmé alakult. Igyekszem maximalizálni a számot heti 3-4 alkalomra, hogy ne kerüljek a függőség közelébe. Sajna az internet furcsa világában találok olyan állításokat, melyek mindig elgondolkodtatnak. Egyfajta benyomásként mindig azt szűröm le, hogy az önkielégítés "vészmegoldás", a magányosok játékszere, akik képtelenek partnert találni, tehát sokadrangú, szégyenteljes. Való igaz, nekem sem volt még párkapcsolatom. Normális-e, hogy ragaszkodom a maszturbációhoz? Valóban korlátozni szükséges, vagy elhagyni? Alkalmatlanná teszi az embert párkapcsolatokra? Válaszát előre is köszönöm!A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező! Kicsit most nem mint pszichológus, hanem mint férfi és férfi társaságból jövő válaszolnék. Az önkielégítés véleményem szerint egy teljesen normális folyamat. A heti 3-4 teljesen rendben van. Nagyon sokan párkapcsolaton belül is végeznek önkielégítést, úgy, hogy normális szexuális életet élnek a párjukkal. Nem tesz alkalmatlanná a párkapcsolatra abban az esetben, ha emellett igényed is van a párkapcsolatra. Tehát ha rendszeresen önkielégítesz,de vágysz rá, hogy összejöjjön egy lánynal, udvarolsz, próbálkozol, akkor nem váltja ki a szexuális életedet a maszturbáció, csupán kielégíti azt. Azonban fontos megjegyezni, hogy ne tekintsd normának a pornóban megjelenő szexuális aktust. Ne azt az élményd keresd, ami a pornófilmekben megjelenik, mert az gyakran túljátszott, irrealisztikus. Pálffy PatrikKiemelt szakemberek a témában
-
Szalkai Réka
Pszichológus
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
-
