A kérdés
Van egy 27éves hölgyismerősöm, aki szerintem narcisztikus személyiségzavarral küzd. Egy éves volt, amikor az Apja elhagyta őket az Édesanyjával, valamint egy sajnálatos betegséget követően másfél éves korában a hallása jelentősen károsodott. Édesanyjával nem a legjobb a viszonya, általában arról beszél mennyire arrogáns nő, hosszabb ideig nem képesek kijönni egymással. Kapcsolatai általában csak rövid ideig tartanak, egyik kapcsolatból ugrik bele a másikba. A hölgy egyébként művész, a legfontosabb számára az alkotás, minden más az után következik. Önző, kapcsolatban kompromisszumokat vállalni képtelen, ígéreteit nem tartja be, az ember úgy érzi magát, mintha arról szólna a kapcsolat, hogy őt kiszolgálja. Ön szerint mennyire súlyosan károsodhatott a személyisége gyermekkorában? Személyiségzavar ez vagy csak simán egoista? Ha valóban személyiségzavar ez, mennyire súlyos? Lehet neki segíteni valahogy? Válaszát előre is köszönöm!A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Levélíró! Az Ön által leírt, kicsi gyerekkorban átélt traumák (elhagyatás, maradandó egészségkárosodás) okozhatnak személyiségzavart, hogy épp milyet, az sok tekintetben függ a körülményektől, a veleszületett temperamentumtól, a környezet későbbi bánásmódjától. A nárcisztikus személyiségzavar fő jellemzői a kórosan felfokozott önértékelés, az önimádat, a csodálat iránti szüntelen igény, az empátia szélsőséges hiánya. Környezetüktől azt várják, hogy felsőbbrendű lényként bánjanak velük. Saját teljesítményüket a valóságosnál magasabbra értékelik. Többnyire óriási sikerről, hatalomról ábrándoznak. Hiúak, kapcsolataikban önző módon viselkednek. Állandóan azt igénylik, hogy körülöttük forogjon a világ. Irigykednek mások sikereire, gyakran használnak ki másokat azért, hogy saját céljaikat elérjék. Jellemző még az önelégültség, a lekezelő, néha arrogáns modor, a külsőségek iránti fokozott figyelem. Különleges bánásmódra tartanak igényt. Gyakran dühvel, a megalázottság érzésével fogadják a kritikát, nehezen viselik a frusztrációt. Akadnak ugyanakkor olyanok is, akikről szinte lepereg mindenfajta bírálat. Azt, hogy a személyiségzavar mennyire súlyos, így, a távolból lehetetlen eldönteni. Amennyiben valóban nárcisztikus személyiségzavarról van szó, a terápiás lehetőségek a személyiség jellegéből fakadóan korlátozottak, tekintettel arra, hogy ilyenkor általában igen alacsony a változásra való motiváció, enélkül pedig hatástalan lesz a terápia. Üdvözlettel: Thiery Henriette klinikai szakpszichológusKiemelt szakemberek a témában
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus