Nagyival egy ágyban?

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Kérdező, ha személyesen beszélgetnénk, mindjárt megkérdezném a gyermek nemét. Ha egy 13 éves fiú alszik együtt a nagymamával, az számomra egészen más, mintha egy kis(nagy)lány. Aztán pedig megkérdezném, hogy vajon a gyereknek miért van igénye az együtt alvásra? Szeretnek pl. a nagyival álomba beszélgetni egymást, vagy fél valamitől, ezért nem jó neki a külön ágy, külön szoba. Szerintem ha arról van szó, hogy beszélgetnek, vagy tévéznek együtt, akkor akár direkt jó is lehet, hogy ilyen közel állnak egymáshoz. De ha a gyerek fél valamitől egyedül akkor ezzel foglalkozni kell(ene). Nyilván ez esetben sem oldja meg a problémát, ha külön szobába "parancsolják", mert az a félelmei tartalmával egyáltalán nem foglalkozik, nem oldja meg. Aztán meg azt is gondolom, hogy talán egy 13 éves gyerek esetében, különösen ha fiú, talán lehetne már pedzegetni, hogy külön ágyban is lehetne aludni egy "majdnem felnőttnek". DE: mindebben fontosnak tartom, hogy CSAK NYUGODTAN, nem sürgős semmi változtatás, sőt, talán nem is biztos, hogy szükséges. És mindezt legelőször a FELNŐTTEKNEK volna jó egymás között megbeszélniük, megegyezniük, az nem volna jó, ha a szülők mondogatnának valamit a gyereknek a külön szobáról anélkül, hogy a nagyival beszélgettek volna erről előzetesen. Ugyanis ennek olyan jellege volna, mintha "fúrnák" a nagyszülőnél kialakult rendszert a gyereken keresztül, és ez egyik kapcsolatnak sem tenne jót, tapasztalataim szerint. És ami az önállóságot illető kérdését illeti. Ebben nem csak az fontos, hogy a gyerek mit csinál hétvégente a nagyszülőnél, hanem hogy mi a helyzet az egyéb napokon a szülőkkel. Én nem aggódnék a gyerek önállóságáért, ha egyébként a korának megfelelő felelősségeket, önálló tevékenységeket amúgy vállalja, tudja csinálni, és csak a nagyinál él a lehetőséggel, hogy extra dédelgetést kap. Ha ebben is probléma volna, mármint a hétköznapokban a szülőkkel, akkor a saját otthoni rendszerükre is érdemes rátekinteni, hogy elégé biztatják-e a gyereket az önállósodásra. Amennyiben ebben (is) változtatásra volna szükség, azt is akkor lehet a legjótékonyabban végrehajtani, ha minden érintett felnőtt megbeszéli egymással a helyzetet, és így elkerülik annak kockázatát, hogy egymás ellen cselekszenek.Ha más kérdés is felmerül Önökben, esetleg egy szülőkonzultáció erejéig egy pszichológust is fel lehet keresni. Üdvözlettel: Biró Eszter